Minek nevezzelek 1 Mondd: minek nevezzelek Ármánykodásnak, vagy földi megváltásnak Kölcsönös bosszúvágynak, vagy testvér gyilkosának Mindent összevetve Isten-tagadásnak A keresztet tűzbe vetették, a lelkeket meggyötörték
Te érted ezt? A szobatársammal döbbenten néztük a képernyőt a hévízi gyógyüdülőben. A híradóban a bemondó épp arról tudósított, hogy egy ember – aki
Dáridó. Míg kinnt a messzi csatatéren Hullanak a hazafiak a hazáért Dáridótól hangos az élcsapat Nem bánja, hogy nem harcolhat Idejét múlatja déli tengerek ölében
Ne kérdezd merre jártam, tövisek közt bóklásztam. Rideg hajnalon a szél volt a társam. Eső áztatta földet tapostam, fáradtan földre rogytam. Nedves takaróm vállamra dobtam.
Az álmodozás. Az álmodozás a humor vasárnapja De hova rejtettékek az éjszakám fényeit Hogy ne szálljon álom bús szemeimre Így hiába várok a vasárnapi ünnepre.
sárgán susogó sálammal otthoni okker overál napsárga nevetés naphosszat nincs narancs nélküled lazítani lazacszín lepedőn pirossal pingálni perceim reggeli rubinvörös retekkel eszed eperpiros eprem lila
Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő
Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel
Nem jöttél túl korán, hiába vártam rád. De most már, hogy itt vagy, talán itt is maradhatsz. Lágy kenyér az asztalon, páragyöngy a palackon.
Áldott az Úr neve! Ima Reggeli ébredést köszöntő első gondolat Mi lehet más, mi elhagyja ajkamat: Áldott az Úr neve!-szólal meg csendesen Egész napomban ez
1.Egyszer szeretni foglak -Azt szeretném, ha megváltoznál! -Akkor szeretnél? -Igen. -Látod, megváltoztam. Szeretsz most? -Még tovább kell változnod. Akkor szeretni foglak. -Nézd, tovább változtam. Szeretsz
A két mélybarna szempár a bárányfelhőket kémlelte a krumpliföld széléről egy napsütötte augusztusi délutánon, miközben olykor-olykor a távoli jövőbe tekintgettek. Két fiatalember, külsőre hasonlóak, unokafivérek,
Népirtás. Aratott a bűn a századok alatt, Sorban születtek a zsarnokok A népirtások voltak kéjes tetteik Hisz hatalmukat ezzel könnyen elnyerik Az ember tudata lassan
Siker? A sikerhez nem vezet rövidebb út. Ezt a sikeres emberek tudhatják. Ők izzadtak végig az úton, tettek és kivártak, cipelték a sziszifuszi kis lépéseket
A kulcscsomómon lévő narancssárga biletát a fekete érzékelőhöz érintem. Pirosan világít. Pittyen egyet, majd még egyet. Sárgára vált. Másodikra kinyílik. Nem tagadom, jól meg kell
Megint a vonaton ültem. Este volt. Hazafelé tartottam. Hát igen, itt mindig van idő gondolkozni. Bár igazából most nem ez történt. Éppen nem gondolkodtam semmin,
42 nap Írta: Egyed-Hustri Boglárka Épp toltam volna a Tescoból a nagy bevásárló kocsit mikor oda lépett elém. Alig hallhatóan szólított le: „Elnézést, hölgyem, elkérhetném”.
