A Tükör által homályosan -részlet a Zaklatás című műből Írta: Egyed-Husti Boglárka Október volt, olyan hideg, hogy a gimnázium tanulói télikabátba ültek a padsorok között.
A táska. Írta: Egyed-Husti Boglárka Ültem a szobába, épp a kis póni lovaimmal játszottam, amikor hallottam, hogy veszekednek. Már megint. Csöndbe feláléltam, hogy becsukjam az
Kincses János: Alkony A gondos este a nap végén mégegyszer körülpillant házanépén. Végigsimít a mezőkön, az állatok fülébe altatót dúdol; álmok nagy művésze. Elcsitítja az
A felkelő napot nézem, s teát iszok, Majd szellő fúj be, mikor ablakot nyitok. Magához ölelve andalít ő engem, Váratlan látogató tölti el testem. Bár
A bánya. Írta: Egyed-Husti Boglárka A szürke folt egyre nagyobb lett. Éreztem, ahogy a folt nő úgy a levegő is fogy. Tudtam meg kellene nyugodnom,
Énekek, dalok varázsa A gödöllői dombságnak keblén, A szép Sződrákosi-patak mentén, Istennő énekel a zöld mezsgyén. Hangja messze száll repül a szélben,
Hagyományok őrzői Hej csinos leányok, veresi asszonyok, csillogó a kontyotok, ti őrangyalok vagytok. Hímzett a blúzotok, rakott a szoknyátok, színpompás a ruhátok, ti
A születés ígérete Itt az idő most indulnom kell, a kuckómban már kicsi a hely. Nyílik az ajtó gyönyörű a fény, vezet engem
Itt van már a május, Aranykezű mágus Zöldellő, dús lombot Varázsol a dombon, Tölgyfák közt dalolgat, Kerget pillangókat. Csiripelj, kis madár, Téged hív dús faág,
Bárhol is legyél e világon, Óvó szereteted Meghálálom. Tiszta szívű, egyenes, Tőled kaptam mindenem. Tiéd a szemem, a fekete Hajam Sajnos az idő Sokat fog
Hé neked meg mi a bajod? Nem más, csak ,hogy fáj a farom. Egész nap csak ülök rajta, Nézd ott megy egy jó nagy marha.
Mi az amit Tudnom Kéne Gyere meséld el. Mi az mitől Féltenélek Ha tudnám, Hol is élek. Miért nem mondták, Hogy az élet Túlontúl szövevényes
Napról napra Jobbank látlak Ebéddel is Megkínállak. Nincs magyarázat arra Hogy miért ment egyikünk erre Másikunk meg arra.
Mondd miért Oly nagy a Csend Mondd miért szálldos megtörten A képzelet. Mondd miért Hullik le a pipacsszirom Mondd Miért Van kevés sor E papiron
Édesanyám szüntele kedvünk leste reggeltől napnyugtáig Nyugvást találni nehéz Az élet nélküle nem leányregény. Kék szemének ragyogása Járásának suhogása Még emlékeimben Telt alakján Kedven virágmintás
Felhőből szőtt álmok. Írta: Egyed-Husti Boglárka Már nincs mit adnom, mindent elvettél tőlem, -amikor ezt a mondatot leírtam, vérzett a szívem, fájt. Kitéptek belőle egy
Történet az írásról. Írta: Egyed-Husti Boglárka Kislányként apukám gyakran mondogatta, hogy olyanok az ujjaim, mint azoknak a művészeknek, akik zongoráznak. Vágytam rá, hogy zongorázhassak. Persze
Ismét a Mátrában! Ma végre ismét a Mátrában jártam. Bérceit s völgyeit csodáltam. Szőnyeget szőtt az erdő a talpam alatt. Az avarban sétáltam, madár dalolt,
