Rózsa Iván: Tisztelet a kivételeknek!
Rózsa Iván: Tisztelet a kivételeknek! A kafferbivalyok a Zambézinél okosabbak, mint az emberek: Összetartanak a túlélésért, és más kárára nem terjeszkednek. A bárányfelhők jobban megférnek
Rózsa Iván: Tisztelet a kivételeknek! A kafferbivalyok a Zambézinél okosabbak, mint az emberek: Összetartanak a túlélésért, és más kárára nem terjeszkednek. A bárányfelhők jobban megférnek
Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27.
Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27.
Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27.
Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27.
Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27.
Rózsa Iván: Március végén Lebben a szoknyád, Lassan ellibben létünk: De még élvezzük! Budakalász, 2024. március 27.
Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,
Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s
Vágyaimból és álmaimból egy puha, kényelmes padot csinálok, éjjel-nappal dolgozok egyre-újra, a munka gyönyörű… szívből jön, vigyázok! Érheti vágy és szépség, benne lesz öröm, álom,
A nyúl és a káposzta Most nyúlnak a völgyben a kerti virágok, A földön egy érett káposzta pihen, És álmodva szállnak szép, szürke sirályok, Elbújik
Borult volt reggel az idő, De aztán rám nézett a nap. Ellenben te most nem vagy itt… Számod is megvan még nekem, De mond,
Amikor a tavaszi hajnal behajol az ablakon átfésülve a világot, mint osonó hegedű szó, fátyol tánca buborékokat fúj belém s nyilakat szór az álomittas szememre,
Hé te csali, ne légy baki, kapd el a grabancát neki, büszke legyek a fogásra, kihirdetem hét határra! Te legyél a kis hősöm, tudom mint
Egyszer tán elindulnak az álmok, nem suttognak többet a láthatáron, nem követem őket, bakot tartanak és visz magával a vándor nap. Eljutni oly titkos
Szeretnék addig élni, amíg élni kívánatos, amíg boldog a szív, és büszkén állhatatos, szeretnék addig élni, amíg tartanak szelíd kezek, és madarak énekelnek búzamezők felett,
Ma elcsodálkoztam, ahogy felnéztem az égre én, milliárd csillag egy pici szempárba hogy belefér, és mégis a messzeség, a távol oly határtalan, a Föld, mint
Edit Szabó : Azt üzenték Nekünk Őseink üzenetét el ne feledjük, és őrájuk mindig emlékezzünk, haza szabadságáért létüket adták, ők vérüket áldozták,jó hazánk : „Éljen