Rózsa Iván: Vége
Rózsa Iván: Vége Bele lehet bolondulni, hogy egyszer örökre vége… De abba is, hogy nincsen sohasem vége… Istenem, valami köztes megoldás kéne! Mikor eljő az
Rózsa Iván
2026.01.17.
Nincs hozzászólás
Rózsa Iván: Vége Bele lehet bolondulni, hogy egyszer örökre vége… De abba is, hogy nincsen sohasem vége… Istenem, valami köztes megoldás kéne! Mikor eljő az
Rózsa Iván: Hullj, csak hullj! Hullj hópehely; tél, jó sűrűn havazzál! Világ szennyére finom, fehér fátylat borítsál! Hó, ha beborítottál mindent, mi szemet sértő: Jöhet
Rózsa Iván: Om mani padme hum Om mani padme hum… Mindegy: magyar vagy hun? Egy helyről jöttek ők: Szeretetre méltón esendők… Budakalász, 2026. január 4.
Rózsa Iván: Árvaság Árvák leszünk egyszer mind, kik embernek születtünk; Hacsak előbb nem távozunk, mint jó szüleink. Szegény hazám, árva lettél; nincs, ki gondod viselje:
Rózsa Iván: Megérte? (haiku) meg kellett érnünk, szép új világ eljöttél – majd csak kibírunk Budakalász, 2026. január 1. 0
A tél most is pirosra csókolja az arcom,Nem szúr, nem fáj, de a nyoma ott marad.Ahogy nézem a lassan lehulló pelyheket,Érzem, hogy a magány most
Halászné Magyar Márta Éjszaka Tudom, hogy most nem csak én nem alszom, mégis egyedül vívom éjszakai harcom, forog agyamban számtalan gondolat, felidézek számomra kedves
Még nagyon fiatal az idő, alig kacsint ránk fény az égen. Ujjaim ujjaidba fonódnak a hajnali derengésben. A faágak között, felettünk megbújnak a madáretetők,
Az ében égen méz csurog Aratni hív a szöcske szó Kifent kaszájú szél suhog Kezemben hold lesz a sarló Az ében égen szél
Rózsa Iván: Futár Menjen mindenki nyugodtan útjára; Ki balra, ki jobbra, ki előre; Eljön időben úgyis Isten futárja: Ha idén már nem, hát jövőre… Budakalász,
Rózsa Iván: Gyűrű Az életemnél is jobban szeretem őt; Mert az igazi életem akkor kezdődött; Mikor ő végre és pont időben eljött: Egy új időszámítás
Rózsa Iván: Harang Giling-galang… Neked is szól a harang. Egyedem-begyedem… Árulónak nincs kegyelem! Budakalász, 2025. december 30. 0
Rózsa Iván: Boldogabb új évet! Boldog új esztendőt fehérnek, feketének; Rézbőrűnek, sárgának, mindenkinek! Boldogabb új évet, mint az idei volt: Ki már nem is remél,
Rózsa Iván: Ki normális?! A világ szemében te vagy hülye; Szerinted megbolondult a világ. Butaság a szeretet, a becsület?! Bajban ismerszik meg a barát. Budakalász,
Gondtalanság a hangodban. Vidámság a mosolyodban. Valóságod gondolatban, Kimondottan kimondatlan! Némaságod túl beszédes! Véleményed túl veszélyes? Feddhetetlen így személyed? Csak a lelkednek erős méreg! Kimondhatatlanul
Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét
Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép