Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és
Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint
Rózsa Iván: Megváltás helyett Megváltás? Bizony utópia! Erről csak ennyit… De tennem kell valamit, hogy ne kelljen semmit… Magától nem változik meg senki, így a
Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most
Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.
Rózsa Iván: Öröm (öt haiku) örömöd leled asszonyban, művészetben – meg minden másban minden kis növény fény felé tör, fényt remél – örömben fürdik ki
Hazavezet a fény Mikor csendben rám nézel, megáll bennem a világ, mint egy régi dallam, mit őriz még a szív tovább. Annyi út vitt messzire,
Edit Szabó : Hiszek a jóságban Add ide a szívedet, testvérem, hogy megérezzem, lobban a véred, és törhet köröttünk szét a világ, semmit nem vethet
HITTEM. úgy néz ki, az idő kijátszotta a lapjait, vártam sokat csendesen , azt hittem szeretetben , és minden borult, feltárult a titok .
FONTOSNAK HITTEM. őszinteségem taszított a magányba hittem , bíztam ,vártam , bizalmat adtam . így sem kaptam választ elfogattam alázattal. jól álcázott szavak
BIZALOM. FOTÓ:Telkes Vivtória. rád szállhatok minden alkonyon már nem félek te is az ég felé tekintesz én pedig ott élek. te vagy a
Sárguló levelek Őszi színek cikáznak a fényben, virágillat száll a messzeségben, falevelek színesítik a lelket, sárgulva földet érnek. Szél röpíti messze el innen,
Ősszel a táj Hajnal hasad, pirkad a fény, nagy titkot rejt, fülembe mesél, most feltárja az álmai kapuját, ásítva nyújtja felém karját. A
Vidám élet a természetben Patak partján két kis fecske, csiripelve cseverésznek, öreg juhász arra menve, báránykákat terelgetve. Méltósággal heverészve kémleli a kék eget,
A fenyőág titka A sűrű erdőt járom, üdvözölnek a Kárpátok, a havas tájakon minden fa csillog. Hópihe szállingóz, egy fenyőág rám hajolt,
A természet szerelme A tenger moraja melengeti szívem, átölel oly szelíden, ringat csendesen. Szép álomba ringat, átölel halkan, a felhő átkarol, és egy
Szivárvány Az eső mossa az ablakom, a környéken csend honol, csak a madarak csiripelnek, a falevelek reszketnek. Szürke felhő sétál az égen,
