Balogh János: Rézhuzal ív (remix)

Akkor felnéztem a csillagos égre,
Ezernyi csillag ragyogott felém,
Ráültem csendben a Göncölszekérre,
Baktattam vígan, öröm szállt belém.

Hát visszatértem szárnyalásaimból,
S földi emberként éltem életem,
Földi vágy lett az égi vágyaimból,
Azt fényévekkel már nem mérhetem.

Akkor a távolból egy hangot hallottam,
A vonat füttyét hozta el a szél,
A füttyre egy dalt még büszkén daloltam,
Mint feleselő, ki visszabeszél.

Akkor éreztem elragad a vég,
Villám csapot be művészi-lelkembe,
A mennydörgését visszhangozta az ég
S egy angyal rézhuzalt adott kezembe.

Akkor szememben tomboló tűz égett,
Mert élve eddig robot életet,
Szemem szikrázva a felhőkbe révedt,
Huzalrajz ívet húztam rá, fényeset!

Budapest. 2006.

Balogh János: A drótász merengője

Régen volt egy autós ziccem
Hangos lett a "bárka",
Lyukadt öreg kipufogóm
Már a végét járta.

Aztán persze le is szakadt
Volt nagy riadalom
Bőgött szegény, így le kellett
Útszélre állanom.

Vakargattam is szép fejem
Most mitévő legyek?
Bementem az első házba
Ott egy urat lelek.

Szép jó napot, sipka kézbe
Szólék ahogy ille.
Leszakadt és hangos kezdtem
Értem, szól, drót kéne!

Drót ám, mivel kötni lehet
Nem ebet karóhoz,
Hanem a roncs kipufogót
A bárka aljához.

Feküdnék ott alant: már a
Kipufogóm helyén álla.
Drót tekerve amit ád a
Kedves bátyám ezért hála!

Elnézem a sárga drótomat
Merengek a bárka alatt
Milyen szépen fénylik lakkja
Bátyám, Önt az Isten adta.

Tekergetem most a drótot
mint Spulniról a cérnát
Meghajlítom gondolatom,
Álmom, sok - sok témát.

Hajlítom egyenesre,
Hátra, jobbra, balra
Kanyargósan, játékosan,
Hogy Isten sugallta.

Megfogtam az Isten lábát
Éljen, Heuréka!
Megszületett az új műfaj
Balogh drótgrafika.

Huzalrajz és térplasztika
Drót karikatúra.
Drótból lett a fényes vonal:
Megformált rézhuzal.

Életem álma: semmiből
Valami értelem.
Az álomból lett valóság:
Igazi szerelem.

Hajlítom,
Formálom,
Tekerem.

Budapest. 2006.
---
BALOGH JÁNOS: Színházi kiállítási látkép
(Játékszín)

Nagy terem sok-sok képpel
Tele művészi reménnyel
Hogy megfogják nézni
Csodálni a szépet
A mondanivalót
A kompozíciót
A színeket
Az arányt
A formát
A távot
A mámort
A képet
A munkát
S a világot
A benne levőt
A kimondhatatlant
A sok csalfa érzést
Embernek sok-sok reményét
Mit művészszíve bizakodva vár
Vár, elvár, kivár, bevár, megvár
A művész ki fejét művészetre adta már.

Budapest. 2005.

Domokos Imre: Balogh János a rézhuzal-grafika mestere
(akrosztichon)

Bizony, eszme mellé szükséges fifika,
Ahhoz, hogy rézdrótból szülessen grafika,
Lehessen egy szálat nem toldva vezetni
Oly módon, hogy mégis ki fog kerekedni
Gondolat álmodta képi ábrázolás
Huzalt egyengetve rézdrót műalkotás.

Jól felismerhető sok művész arcmása,
Ábrándos női arc, férfi vágyódása,
Nemes bor illatát önfeledt élvező -
Odakerült képe Lics-pince címkére -
Sorsa Balogh Jánost sikerrel kísérje.

Otyehel Krisztina: ARC - MÁS - KÉP
(a "Női arc" c. rézgrafikához)

Ahogy nézem, aranyló képe mását
Keretbe foglalt arca, rézvonását.
Hajának lenge ívét, elképzelve fehér ingét.
Látom szemét, mi nincs is rajta
Mégis tudom, hogy sötétbarna.
Látom miként szőtte a mester,
festette bársonyra, de nem ecsettel.
Ujjai közt hajtotta ívbe,
Így került e versbe, rímbe.
Tisztelve minden kézvonását,
Mellyel rézbe fonta Valaki arca mását.

Budapest. 2006.


Otyehel Krisztina: Ló és lovas

Arc az arcba érve
lány feje a ló fejébe
két lény, mi egy felé halad,
S négy láb, mi hat helyett szalad,

Gondolat mi bennük összeér,
vágtatni egyre mint a szél,
Ugratni, ágon s bokron át
átszelni a Cél szallagát.

Budapest. 2007.

Fuchs Izabella: Ász, a Drótász

Alázatos, illően visszafogott
egyedi csoda, bordó, kék, zöld
filcen, bársonyon
szépen szóló csend - harmónia
néhány varázslatosan hajlított
rézszál, repkedő huzal
száll, mint a gondolat
ez itt, s az ennyi éppen elég,
a jelzés, lehet alföldi táj,
csodás aktmodell, kreatív karikatúra
megragadott tánclépés,
a múlékony pillanat megmarad,
igen új művészet született
sejtelmesen csillogó, ragyogó rézgrafika,
Hála Neked aranykezű Művész, Te bűvész:
nemessé emelted hamvadó porából a rezet!

Pécs, 2008. 03.29.