(vallásos versek)
A MAGÁNY
| Isten nélkül árva az ember, nem gyógyul pénzzel, szerelemmel; sikeres pálya mit sem ér, ha szíved szomja elkísér. … Boldog családban is talány, mért kínoz néha a magány. Mindig marad egy hiányérzet: tudja-e valaki, mit érzek? Érti-e valaki lelkemet, mit kimondani nem lehet? Ki tett ide erre a földre, mint bábut a játékmezőre?! Mi okból, mi célból tett ide? S van-e értem aggódó szíve? Izgul-e értem igazából, ki egy vagyok több milliárdból?… …Halló! …Valaki beleszól? …Vagy bolygok csak, mint meteor, nem felel más, csak a visszhang, s életem célja: egy sírhant…? … Tudod, Jézus már bizonyított: halálával Ő ajtót nyitott. Imában beléphetsz: RÁD VÁRNAK ! …És itt vége a nagy magánynak. |
|
|
|
|
