Árvai Emil: Emberi sors - Martin Luther King, Történelmi lelkizés

Leteszem a fegyvert, az erőszakot,
Levetem a harci orgiát:
Legenda nélkül is hős vagyok.

Halkan lépdelek mögötted…
Harcunktól megbékél a világ,
Ha megnyitunk átkos öklöket.

Napot csókolunk fekete égre,
Nagy napot, lelkesen.

Diktatúra helyett nem
Diktatúra kell, hanem béke.

(1972.)

„Könnybe mártott tollal” kéne írni:
szívünk kemény, nemcsak két kezünk;
nem tudunk a mások baján sírni;
nem fáj, mikor magunk vétkezünk.

Háborúból háborúba mentünk.
Egyikünk se jobb a másiknál.
Kiábrándult egész nemzedékünk;
iramot már csak a pénz diktál.

Küzdeni-bízni, mégis, érdemes:
még ha érdemnek senki se nézné,
akkor is légy jó és becsületes:
„a jövő a béke emberéé”.

(1997.)