|
|
Korán keltem készülődtem
csomagjaim rendbe tettem,
Megveregettem csizmám szárát
megcsókoltam a babám száját.
Elindultam a távoli messzeségbe
lábam nyoma beletűnt a szürkeségbe.
Forró napon meneteltem
tikkadt torokkal a távolt kémleltem.
Akadályokkal teli utam
de az irányt mindig tudtam.
Hosszú ideje utazom már
de a célba mindig Ő vár. |
|