kenyerünk

Kalászt bontott már a búza
nyári zápor alatt hullámzik a tábla.
Mint az arany mutat az éret kalász
éret a búza , aratásra vár.

A mező szélén sorakoznak a gépek
gabona aratásra készülnek.
Zakatolva megindul a kombájn
nagyot fordulva egy sorba beáll.

Villogva jelzi , hogy tele a tartáj
pöfékelő traktor viszi el a búzát.
Öblös magtárba kerül a gabona
szárítás után onnan a malomba.

Simára őrlik a friss búzát
egészen fehér tőle a molnár.
Ropogós kenyeret süt belőle a pék
a nép asztalára kerül a kenyér.

Az asztalon már a friss kenyér,
nélküle az étel semmit sem ér.
Nélküle nem ízlik a leves, a hús,
nélküle sok ember bús.

Minden napi eledele kicsinek és nagynak
egyaránt szegénynek és gazdagnak.
Évszázadok óta ugyanúgy készítik,
évszázadok óta ugyanúgy tisztelik.