Dezső bátyám pipája

Alszik a falu üres a táj
most még a sötétség a király.
De az alvó falu nyugalmába
belecseng a kovácsműhely zakatolása.
Izzik a patkó ,izzik a parázs
korán reggel már szorgoskodik a kovács.

Magasan jár már a nap az ég mezején
megpihenteti sugarait a kovács izzadt kezén.
Dezső bátyám, mert így hívták a kovácsot
megtörölte izzadt homlokát
és elővette kedvenc öreg pipáját.
Öreg volt a pipa vörös és cserépből
szerette is bátyám ki nem adta a kezéből.

Megtömte pipáját illatos dohánnyal
tüzet csiholtatott kedves inasával.
Vidáman pöfékelt, tüzet fogott a dohány
el elnézegette pipája szárán a faragást.
Pipa volt az egyetlen hű barátja
Dezső bátyám egyetlen szórakozása.