Este az élet
olyan,
hogy még a férfi is festve van.
Ilyenkor sikerügyileg
érvényesül a szőke, a meleg.
Az élet elhagy, hiába futunk,
csak kis része tulajdonunk.
Rendelkezünk vele - átmenetileg,
a többi, a többit illeti meg.
- kk. -
apu bement Tapolcára
Szénaillatú nyarakra
emlékszem, mikor
meztelen talpam körül tücsök ciripelt,
eperfa alá feküdtünk hűsölni,
míg apa a napon biciklit szerelt.
Délután mindig eláztunk, aztán
tapostuk a pocsolyát szaporán,
fagylaltot kaptunk és azon vitatkoztunk
ki bírja levegő nélkül tovább.
Később, sokra rá, minden megváltozott,
apa azt mondta; felnőttetek,
mi csóváltuk fejünket egyre, de valóban
olyan eső később már nem esett.
Ma újra érzem a széna illatát, és
unokám kezét fogom,
ki boldogan rohan ennek a nyárnak,
és én csak álmodom.
ars poetica 1. kísérlet
életemben székek között
ültem,
de láttam őket, tanúsíthatom,
naiv voltam, és gyáva is talán,
- és néha tétova -
Verseimben hazudtam párszor,
hogy édes vagyok, vagy mostoha,
verseimben rab vagyok olykor
de az életben soha.
A szabadság már itt van.
Tudod, vagy csak hiszed?
Elvisznek tévútra,
téveszmés szellemek.
A szabadság Tiéd,
veled született,
nem mások döntik el,
öröm, vagy feszület.
nincs mögöttünk élet,
nincs utánunk halál,
mi vagyunk az Isten,
vagy ki, amit ő talál.
Ajánlás:
Hercegnő rég láttalak.
tegnap, vagy talán előbb?
Így lesz a múltból majd
szépen írott jövő.
.
A "LEXEBB" vers
Tanulj, hogy olvashass,
Olvass, hogy írhass,
Írj, hogy beszélhess,
Beszélj, hogy segíthess!
patakcsobogás
engedve az erőszaknak
vízcsobogást hallgatok,
azt is el kell döntenem hogy csúnya-e vagy szép vagyok.
Önként vállalt börtönömnek lazulnak a rácsai,
itt egy szőke, ott egy barna rázúdítja vágyait.
Én is vágyom sok mindenre, kiváltképp egy ily szóra:
megígérem, ha megértesz, megértelek becsszóra.
Körbe-körbe karikába kergetődznek álmaink,
remélem, ha felébredünk lesznek valós vágyaink.
2006. augusztus 18.
A pesszimistához
Ne vágyd az éjszakát mikor
Rád süt a nap. Eljő az úgyis magától.
Ne keresd a fényt, Te vagy az látlak,
fényesebb a Napnál, iszlak aranypohárból.
Ne vágyd a csendet, mikor hallgatnálak,
szemérmes csókokkal ne spóroljon ajkad,
Beszélj, ha nehéz is ellenállni a vágynak,
hogy megmondjad mi vár ránk holnap.
A jövőnek nincs árnyéka, ne keresd,
mert az csak árnyéka a múltnak, itt rekedt.
Törjük szét szikláit, mint eső és a szél.
Az idő velünk van, cselekszik, nem beszél.
Fogjunk össze, kéz a kézben
törjünk utat a fény felé,
az irány jó, tudom,
már hallom a zenét.
Új élet hajnalán
Üres lettem, mint egy dísztelen
átlátszó palack, törékeny és csak a
múlt üledéke sejteti kincseim, mit
szorgos kezek, hosszú évek alatt
gyűjtöttek és érleltek össze bennem.
...
Most hogy csak kóbor kutyák szagolják,
és a szél fel-alá görgeti,
néha dúdol egy dalt, nyakát behúzva,
hogy ne hallja senki, szégyelli.
Dalt a szeretetről, mit hiába osztott,
dalt a csókokról, melyeket kihagyott,
dalt a barátokról, kiket nem ismert,
dalt arról a világról, amit elhagyott.
Egy csepp víz a tengerben,
ennyi volt csak, és bár sótalan,
kinek szomját oltva elfogyott,
az most mégis sótlanságát kérdezi.
Add vissza rongyaim nagyúr,
másnak az királyi palást,
mielőtt kidobsz kastélyodból,
kérem vissza az álruhát.
Búcsú
Szemedben könnyek.
Eljött a búcsú,
de nem szabad sírni.
Én mindig Veled leszek,
mint egy
szemérmetlen gondolat.
