koka emlékére

Végh Sándor:
Kokának

Alélt fény vetül ide, az alig múltra,
dörmögő mosolyod érinti lelkünket.
Most hiába hajolok le a porba,
szél fújta lábnyomod oda.
Hited tiszta templomába jártál,
harmat harang kondit imára.
Az Élettel velünk rohantál te is,
az idő mozdulatát fogtad volna,
emlékeinkben ott a ragyogás,
mindhiába lehullunk szépen sorba,
az egész életünk egy villanás.

Fuchs Izabella:
Egyszerű nekrológ

Érzéseimet nem tudom lefordítani, csak
állok köztetek, mint egy betört ajtó..

Eltávozott Ő is,
pőre bőrén át izzadtságcseppekben
egy fáradt nap után.

Magába szippantotta
forró holdfény, mert írva van:
szép este tán nagy teliholddal
s betartván szavát a hold szerész
lelke lékén át beléevez.

Lágy eszcájgfény ragyog most hiánya helyén
vacsoráznak éppen az estiek
nem mesélnek egymásnak holdkóros történeteket
nem is suttognak ilyen verseket.

Elment, mert dolga volt a Holdon:
két falat között ennyi szól csak róla.

2004-ben ezekkel a szavakkal mutatkozott be, amikor a "Barátok Verslistára" érkezett Kovács Károly, azaz KOKA:

"Amatőr EU polgár vagyok. 1949-ben születtem, mint szerelemgyerek. Két gyermekem van, Ildikó és Gergely, ők is szerelemgyerekek. Verseket általában fogadásból írok. Amikor nem írok, akkor olvasok. Kedvenc könyvem George Schlossnagle-től a PHP fejlesztése felsőfokon. Életcélom, minél tovább élni. Szeretek élni. Jó lenne komolyan hinnem abban, hogy képes vagyok a szépre.

Vannak akik verset írnak, drámát.
Szavalnak, dalolnak, én pedig...
kritikus fülekkel hallgatom e lármát.

Talán ezért vagyok amatőr. Mert mindent akarok, de annyi erőm nincs, hogy meg is tartsam. Leteszem a verset, felveszem a zenét, ér egy csalódás, csendet akarok! Egy diófa alatt írni, írni, írni, de jön az első őszi eső, és elázik minden, oda a filozófia. Drámai hangulat, jöhet hát a színház, vagy a komédia. Ha nincs más olvasok. Elolvasom azokat, amit senki más, sok szemetet, de sok gyöngyöt is, hát ezért jöttem most közétek Zuglóból. Nem tudom meddig maradok, remélem sokáig. Az esztétikus megfog, a csúf, a silány eltaszít, amúgy csöndes szemlélő vagyok, csípős kritikával. Reszkessetek!"

2009. május 2.-án volt 60 éves. Azután becsukta a szemét és elment. Életcéljával ellentétben túl gyorsan. Volt szerencsém ismerni, talán érteni is. Számomra ő egy szerethető fickó volt. Kedves, törékeny, okos, intelligens férfi. Most itt állok némán, csendben, mint szerettei mind.

- Ne viccelj már Koka! - mondanám neki, de már nincs kinek. Ezekkel a lapokkal szeretnék gyertyát gyújtani neki, elköszönni Tőle, emlékezni rá és egy verse álljon itt is..

Vasárnap

hej barátom! papírjaid rendben vannak-e?
mutasd az írást, hogy embernek születtél.
Mert ha nem leled, a földön nincs helyed.

hej barátom aztán mondd csak el nekem,
minden nap mosakszol, és székelsz-e rendesen?
mert ha nem, ezen a földön nincs helyed.

Imádkozol-e rendesen, vagy olvasol szabad híreket?
mert, ha állást nem foglalsz e kérdésben
ezen a földön nincs helyed.

Hej barátom, a családdal mi van? fiad jól van-e?
mely égtáj felé kacsingat mostan, még mindig Kelet?
Lányod tudom Nyugat, feleséged Észak, te pedig Dél.
az egyetértés találkozik a világ fenekén.

mondd barátom mérted-e szavad ma mennyit ér?
kinek hoz áldást, zsíros állást semmiért.
kit aláz meg, taszít nyomorba az a két igen?
ami azt mondja a jövőre, jobb lesz, ha nem.

2004 dec. 3. 14:30.