Születésnapra jött össze egy kis csapat az új évben először. Kati szervezte a Heted7határ online folyóirat Káplár Alapítvány vezetőjének lakásán, ahova titokban összegyűltünk néhányan akik szeretjük Zsuzsit. 60 éves lett a drága, sikerült örömet szerezni így neki, vidáman koccintottunk az egészségére. Mivel a házigazda házaspár Erdélyből jött éppen - ott is születtek valaha -, volt filmvetítés és volt erdélyi különleges finomság is. Italról, süteményről mi, a vendégek gondoskodtunk. A következő alkotó tábor Erdélyben lesz, ahová legnagyobb örömömre több, mint valószínű Zsuzsi is csatlakozik, így jó előtanulmánynak tűnhet a sok szép tájra rácsodálkozni.

Milyen gyorsan telik az idő, ismét év vége és vele együtt készül Kanadában a Napló folyóirat Karácsony különszáma. Szerkesztő ki is lenne más, mint barátom Dániel Nagy Laci. A küldött fényképen éppen a nyomdában látható a drága. Azóta már a könyvespolcomat gazdagítja egy példány, hiszen van alkotásom neki köszönhetően benne, sőt, még Vámos Gyuri barátomtól is küldtem verset, hogy picit segítsek az összeállításban. Ha már karácsony, álljon itt egy saját összeállítású képeslapom amit szétküldtem ismerősöknek, barátoknak. Ezzel kívánok Neked is kellemes ünnepeket kedves femis - napló olvasó ismeretlenül is ismerős barátom:

Még egy élmény, újabb utazás hála fiatalkori barátomnak Zsuzsinak és hála közös ismerősünknek Katinak. Augusztus első napjaiban egy számomra eleddig ismeretlen kis községbe jártunk neve: NAGYVÁTY. Békében, csendben a természet lágy ölén. Természetesen erről is van már részletes beszámoló az Utazás blokkban (Utazás -> Rövid utak -> Községek -> Nagyváty). Ide csak két fotót csempésztem be, az egyiken Zsuzsi és Kati a közös búcsú ebéden, a másikon pedig magam vagyok Zsuzsival a horgásztó partján háttérben a helyi horgászokkal.

Ide kívánkozik egy fénykép először is az én kedves Kanadában élő legjobb barátomról, aki több, mint 10 éve bizonyította, hogy létezik férfi és nő között igazi barátság. Még valamit bizonyít szinte minden nap, hiszen állandó levelezésben vagyunk, minden ügyes-bajos dolgainkat meg tudjuk "beszélni" - azaz ki tudjuk "vesézni" a világ nagy dolgait, mégpedig azt, hogy a távolság eltörpül akkor, ha két ember nyitott egymás felé. DNL - azaz Lacika éppen a Magyar Szó című újságot olvassa ott a több, mint 7.000 km távolságban Torontó városában. Hálát adok a sorsnak, hogy ő van, sokat tanulok Tőle nap, mint nap. Szeretem.

Júliusban először Győrben és környékén jártam. Rácz Kata biztosított először arról, hogy jól teljen nála az első három nap, mint erről az Utazás blokkomban részletesen is beszámoltam (Utazás -> Belföld -> Győr környékén). Ezután együtt mentünk autóval Kőszegre az Irodalmi Rádió Alkotó táborába.  Erről is részletes beszámoló található a honlapom egy másik oldalain (Alkotó tábor -> Kőszeg), itt mindezekből csak néhány képet mutatok, mert fontos állomások voltak a 2011es évben. Sorban a képek: Győrben jártam, felolvasó est Kőszegen, Izabella napon köszöntenek, Irodalmi Rádió nyilvános felolvasó estje Kőszeg, Könyvtár.

 Az új év tavaszán ismét felkerekedtem és március idusán - majdnem -, azaz 12-13. napján két napot a barátaimmal töltöttem Budapesten. Hangom nem volt jól, ezért Vica jött ki elém a vasútállomásra. Ittunk egy kávét és útra keltünk, messze van még az otthon. Alig vártam, hogy megölelhessem Gyuricát is. Az első nap nagy beszélgetésekkel telt. Már szinte ismerősként fogadtak az ottani lakók és személyzet, ugyebár én lennék Vicám nagynénikéje! Boldogan teltek az órák, mennyi mondanivalónk is van mindig egymásnak. Közben falatoztunk is, magammal vitt finomságokat vegyítettük az ottani ebéddel. Sok fotó is készült, kipróbálhattam az új fényképezőgépemet amit előző karácsonykor lányoméktól kaptam ajándékba. Hajnalig meséltünk egymásnak Vicával, majd letaglózott a fáradtság. Másnapra is maradt beszélgetni való, csodás volt az együttlét. Drága Hangom annyira összeszedte magát, hogy még sétára is futotta. Először megnéztem szobáját, majd elsétáltunk egy kávézóba és a vonat indulásáig ott töltöttük az időt. A teraszon ülve vígan telt az idő, szinte rohant, máris menni kellett. Mindketten kikísértek a vonathoz, még ott is készült néhány felvétel. Jó most visszanézni. Ahogy hazaértem kitettem az ajándékomat az íróasztalra a nyomtató tetején mosolyog rám ez a két szeretett ember. Sajnos az üveg eltörött, de sebaj, nem az a lényeg! A fotók sorrendben: Gyurica profilja, a szeretett pár, Vica és én ölelve egymást és végül otthonomban a kép drágáimról (a róka magam lennék).

Először is találkoztam szerelmetes fiammal, aki a fővárosban dolgozik immár. Másnap reggel találkoztam legdrágább barátaimmal Gyuricával és Vicával. Este Óbuda és csatlakozott Petya. Másnap este a Pap-lakban összehoztam barátaimat a barátaimmal! :)

Végre, ezek a napok is eljöttek, azaz otthonomban köszönthettem drágáimat. Megmutathattam nekik a városom, kedvenc helyeimet. Kényeztethettem őket és nagy-nagy boldogságban tölthettünk el pár napot együtt, szeretetben. Nem számított a szürke idő, mit nekünk néhány esőcsepp, nekünk, hármunknak fény világított és napsugár virított. Köszönöm Nektek csodaszép volt...