|
CSÚCSFORMA - 2009
Sóvárgó vágy
Tested úgy hiányzik a reggel ölének, ahogy
csak a víz tud hiányozni nyár vége felé.
De a szigetek előszelében az égre
rajzolódott a homokkő-él.
Vagyok-e még?
Tekinteted elpihen-e még testemben?
Megint élni szeretnék -
egy rámvetett tekintet rétegében,
amely lemossa rólam a halált.
Hívj, hogy ajkaid között tölthessem az éjszakát!
Nekem mesélsz majd a folyók ifjúságáról,
míg nyelvemet szorítod porcelán szemedre.
Neked adom combjaim szoptatós dadának,
majd lúdbőrössé cirógatom bőröd selymét
- azután elalszunk csendben,
amikor még szemeink előtt játszadoznak
- a hitetlen csillagok.
|