CSÚCSFORMA - 2009

Mi, negyvenkilencesek

Ez az év is eljött:
betöltött hatvan,
szép kerek szám,
mögöttünk ezernyi
látomás és lázadás.
Vajh előttünk,
még mi van?

7 éves gyermekként,
nagy kerek szemekkel
csodálkoztunk, lestük
az 56 egységnyi lelkes
szülői felzúdulást, majd
átéltük a félelmekkel
teli megalkuvást,
láttuk, némán,
lehajtott fejjel
húzzák a felnőttek
az igát tovább.

Eljött, óh igen, a
lázadásunk:
hatvannyolcban -
"Szeretkezz, ne háborúzz!"
- ez volt a mi jelszavunk!
Ma már tudjuk, volt szégyenfolt is,
de mi ráztuk, nem is a rongyot,
ordítva hallgattuk a rockot,
mi nem hajtottunk fejet.

Bár pár staubot elszívtunk,
de a kemény drogot kerültük.
Szabadság. Szókimondás.
Virágot a hajba -, mert mi
kérem a hippi korszak
gyermekei vagyunk,
ma is AZ a zene nekünk,
mi lüktető.

Felnőttünk az "átkosban",
és húztuk az igát ál-boldogan,
és eljött a végső leszámolás,
89 és a fáklyás felvonulás.
Hittük, mert egyszer végre
hinni kell, ami lesz - MÁS,
az maga a megváltás -
és húsz év után bevallhatjuk,
recseg-ropog a ház, minek
homlokzatán ez a felirat áll:
rendszerváltás.

Volt napfogyatkozás és holdfogyatkozás
milliók együtt ünnepelték a csodát,
mi átéltünk egy ezredfordulást,
- nekünk ez is kijárt.
Betöltöttük immár a hatvanat.
Mennyi mindent túléltünk,
mégsem ütött el a sorsvonat.
Nem tudjuk előttünk még mi van?

Csak -,
szeretnénk élni pár évet még,
boldogan.

2009. október 27.