1890-ben az épülő budapesti Országház egyik üléstermébe egy nagyméretű kompozíció megfestésére kérték fel Munkácsyt. Az 1891-es év nagy részében Munkácsy Magyarországon tartózkodott. Écsy Ferenc József festő-fényképész kíséretében járta az országot, és modelleket, kosztümöket és kellékeket gyűjtött e képéhez. Munkácsy Szegedre is ellátogatott, ahova 1891. október 25-én érkezett meg. Miután 1891 októberének végén visszatért Párizsba, a következő év áprilisáig a Honfoglalás véglegesnek szánt tervén dolgozott. Elképzeléseit előbb szénrajzban fogalmazta meg, majd elkészítette azt a színvázlatot is, amely ma szintén Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban látható. Reizner János, a Somogyi-könyvtár első igazgatója, 1895-ben javasolta, hogy a város vásárolja meg Munkácsy Honfoglalás című képének nagyméretű olajvázlatát. Reizner indítványát a város elfogadta, és vásárlási szándékáról értesítette a mestert, aki levélben közölte, hogy a város feltételeinek megfelelően, hajlandó átengedni a jelzett vázlatot.

1896 februárjában létrejött a város és Munkácsy közötti megállapodás. "Szeged áldozatkészsége művészete iránt rendkívül meghatotta, elannyira, hogy a mester ki is jelenti, miszerint a vázlatot nagy gonddal át fogja festeni és jóval értékesebbé teszi." (Szegedi Napló, 1896. jan. 1.) Munkácsy a városhoz intézett, 1896. február 27-én kelt levelében vállalta a Honfoglalás nagy színvázlatának kidolgozását:

Munkácsyt azonban közbejött betegsége megakadályozta a Honfoglalás átfestésében, és hogy azt a tervezett időpontra befejezze. A város közgyűlése úgy döntött, hogy befejezetlenül is hajlandó a vázlatot átvenni, és a kikötött vételárat sem módosítja. 1897 júniusában érkezett meg a fahengerre felgöngyölt alkotás. A kiállításra kész Honfoglalás-t a múzeum dísztermében, vasárnap délelőttönként mutatták be a szegedi közönségnek. A következő évben, 1898 nyarán, Szegedre került a Honfoglalás nagy kompozíciós szénvázlata is, amelyet Munkácsyné, a be nem fejezett olajvázlat "kiegészítéseként" a városnak adományozott.