Elsősorban a modern világ dinamizmusát jelképező mozgás érdekelte. Korai képei a személyes dráma megjelenítései, amelynek hevességét az aprólékos, pontos környezetábrázolás fokozza. Párizsi tartózkodása során erősen hatottak rá a francia impresszionizmus és neoimpresszionizmus különböző áramlatai. Mikor 1904-ben visszatért Rómába, tanítványait, Boccionit és Severinit is megismertette ezzel a művészettel és a modern festészet alapelemeivel. 1910. február 11-én jelent meg Milánóban A futurista festők kiáltványa, melyet Balla, Boccioni, Carra és Russolo írtak alá: "Kinyilatkoztatjuk nektek, hogy a tudományok győzelmes előrehaladása olyan mély változásokat eredményezett az emberiségben, hogy áthidalhatatlan szakadékot vágott a múlt engedelmes foglyai és miközöttünk, akik a jövő ragyogó nagyszerűségében hiszünk." "...bennünket is a kortársi élet tapintható csodái kell, hogy ihlessenek: a sebesség Földet átfogó vashálója, az óceánjárók /.../ az egeket felszántó csodálatos repülések" (részlet). Ezt követte április 11-én A futurista festészet technikai kiáltványa. Franciaországban a Comcedia május 18-i számában jelent meg a kiáltvány teljes szövege, s ezt követte június 17-én a Futurista Velence. A megtaláltnak vélt utat jelzi a Kutya pórázon (1912), amely a szerves és a mechanikus mozgás tanulmányozását tükrözi, majd a kozmikus mozgást kezdte vizsgálni (A Merkúr elhalad a Nap mellett, 1914). Balla visszatért a hagyományos stílushoz, s továbbra is Rómában működött.

Forrás: Akadémia