a sevillai borbély

SZEMÉLYEK:
Bartolo
Bazilio
Almaviva gróf
Figaro
Rozina
Fürge
Fickó
Jegyző
Poroszló

Első felvonás
(Szín: utca Sevillában. Rostélyos ablakok.)
ROZINA (az erkélyen áll bezárt redőnyök mögött. Énekel):
Éltem oly magányos árva
E zord falak közé bezárva,
Egyhangún szállnak bús napok
S én rab vagyok, jaj, rab vagyok.
A napsugár se lelhet rám,
Kitiltá, azt is gyámatyám,
Az életem vigasztalan,
(Csak sírok, sírok hasztalan.)
Éltetőm, egyetlen reményem,
Hogy eljő majd szerelmem értem
(És e szörnyű emlék elmerül
Ha szívem vágya teljesül.)

(A dal közben megérkezik a ház elé Bartolo, Fürge kíséretében. Megdöbbenve hallja Rozina énekét. Körüljárja, a házat - kinek szólhat a dal. Miután semmi gyanúsat nem észlel, dühösen bemegy a házba. Rozina meghallja a kapunyitást és ijedten visszavonul. Üres az utca, kis csend.)

l. jelenet
GRÓF (egyedül. Barna bő köpenyben s felhajtott karimájú kalapban, séta közben előveszi a zsebóráját)
Kissé korábban jöttem, mint kellett volna. Csak későbben szokott mutatkozni ablakában. De inkább várok, mintsem egy pillanatot is elmulasszak. Ha valamelyik jó barátom megtudná, hogy én Madridtól száz mérföldnyire minden reggel egy hölgy ablaka. alatt ólálkodom, akivel soha még egy szót sem váltottam, azt mondaná, hogy valami Izabella korabeli spanyol vagyok. De hát miért ne tenném? Mindenki szalad a boldogsága után. Az enyém Rozina szívében van. De mégis! Sevilláig követni egy nőt, midőn Madrid és az udvar mindenfelől oly sok könnyen elérhető élvezetet kínálgat! Hisz épp ez az, amivel torkig lettem. Belefáradtam a könnyű hódításba, főképpen pedig abba, hogy a pénzemért vagy a rangomért szeressenek. Milyen édes érzés lehet, ha magamért szeret valaki! S ha ebben az álruhában meggyőződhetnék róla ... Jön valaki...