Giovanni Bellini
 (1430 körül, Velence - 1516, Velence)

 

velencei festő

A reneszánsz egyik legnagyobb mestere. Az elsők között vette át az olajfestés technikáját. A velencei reneszánsz első nagy festői kétségtelenül a Bellini fivérek. Apjuk, Jacopo (kb.1400 - kb.1471), Firenzében tanult, elsősorban két vázlatkönyvének rajzairól híres. Giovanni (másként Giambellino) és Gentile úgy őrizték apjuk vázlatkönyvét, mint értékes relikviát, amit végrendeletben hagyott rájuk. Nővérük, Nicolosia Bellini Mantegná-hoz ment feleségül, és a Bellini-műhelyben formálódott a fiatal Giorgione, aki majd Tiziano mestere lesz. A két fivér munkássága az összekötő kapocs az itáliai művészet korábbi és új - velencei - korszaka között. Gentile (1429-kb. 1507) volt kettejük közül az idősebb. Néhány dokumentumból tudjuk, hogy a San Marco közelében volt a műhelyük, és Vasari szinte regényt ír egymás iránt érzett bensőséges szeretetükről. Mindketten jelentős megbízásokat kaptak. Amikor II. Mohamed szultán írt a Szenátusnak, hogy küldjenek neki egy jó festőt, a Köztársaság Gentilét küldte Isztambulba, aki a Kelet impresszióival és emlékeivel telve tért vissza Velencébe. Képei hátterében olykor minaretek és tornyok jelennek meg, figurái olyan turbánt viselnek, mint amilyent Kairóban vagy Isztambulban hordtak. A tradíciónak engedelmeskedve fordult a régi Bizánc felé, ami ekkor a törökök védőbástyája volt. Gentile realisztikus tömegjelenetekkel telített velencei városképek festője.

Jacopo Bellini

Gentile: Szt. Márk téri körmenet

Gentile Bellini

Giovanni Bellini lágy rajzú, szabályos arcú, kék leplekbe burkolt Madonnáival, félalakos kompozícióival, tempera-, majd olajfestésének ragyogó színeivel, gazdag humanista témavilágával, valószerű ábrázolásával több mint fél évszázadon át hatott kiváló mesterek hosszú sorára. Halálának dátumát Marino Sanuto naplójából ismerjük: "1516. november 29. Ma reggel tudtuk meg, hogy meghalt Zuan Belin, a kiváló festő. Híre a földkerekséget bejárja, mert bár már öreg volt, csodálatosan festett. A San Zenopolóban temették el, ugyanabba a sírba, mint fivérét, Zentile Bellinit."
Giovanni Bellini hatása az Alpokon túlra terjedt. Albrecht Dürer velencei utazásai során barátja és bizalmasa lett. "Giovanni Bellini - mondja Dürer - több nemesember és kiváló személyiség előtt dicsért engem és szeretne tőlem egy képet, akár pénzért is. Kiváló ember és öregsége ellenére még mindig e város legjobb festője."

Forrás: ARC - Art Renewal Center

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


Kereszten


Fájdalom


Halál


Piéta


Feltámadás


Eksztázis


Szt. Jeromos


Madonna1


Madonna2


Lakoma


T. Urbino


Noé bárkáján