Aki csak megpróbálkozott például az irodalmi alkotással, jól tudja, hogy ha a tárgyat már sokáig tanulmányoztuk, az összes adatokat összegyűjtöttük, a feljegyzéseket elrendeztük, akkor kell még valami, ami mindennél több, erőfeszítés, mely sokszor nagyon fájdalmas, hogy egyszerre a dolog kellős közepébe helyezzük magunkat, és hogy oly mélyen keressünk impulzust, mint csak lehet, amely után nincs egyéb dolgunk, mint hagyni magunkat vitetni.

Fogarasi Béla fordítása

Teremtő fejlődés

Az erkölcs és a vallás két forrása

Francia nyelven 1932-ben jelent meg a modern gondolkodásra és irodalomra nagy hatást gyakorló filozófus utolsó műve, Az erkölcs és a vallás két forrása (Les deux sources de la morale et de la religion). Henri Bergson több írását tanítványa és kiváló értelmezője, Dienes Valéria fordította magyarra, ez utóbbi kivételével valamennyi nyomtatásban is megjelent korábban, mindegyikhez a fordító írt bevezetőt és jegyzeteket (A nevetés. Tanulmány a komikum jelentéséről és négy lélektani értekezés. Budapest 1913; Idő és szabadság. Tanulmány eszméletünk közvetlen adatairól. Budapest 1925; Metafizikai értekezések. Budapest 1925; A teremtő fejlődés. Budapest 1930). Az erkölcs és a vallás két forrása magyarra fordított változatára a jezsuita Szabó Ferenc, Dienes Valéria kutatója talált rá 1998-ban, az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, és a filozófusnő fia, Dienes Gedeon engedélyével adta közre 2002-ben a Szent István Társulatnál. A magyar kiadás elő- és utószavát is Szabó Ferenc jegyzi, az előszó után pedig Dienes Valéria mutatja be a francia filozófus gondolatrendszerét....

...Bergson eszmevilágát négy főműve: Tanulmány a tudat közvetlen adottságairól (1889), Anyag és emlékezet (1896), A teremtő fejlődés (1907) és Az erkölcs és a vallás két forrása foglalja össze, ezek a filozófus fejlődésének állomásaiként is felfoghatók. Így az utolsó munka Bergson szellemi fejlődésének csúcsát jelenti, a korábbi tanulmány alapgondolatainak továbbvitelével ebben jut el a Szeretet Istenhez. A Teremtő fejlődésben Bergson a teremtés ténylegességére mutat rá, levezeti az alkotó és szabad Isten fogalmát, aki az anyag és az élet létrehozója, és aki alkotó "törekvését" a fajok fejlődésében és az emberi személyek alkotásán keresztül folytatja. Utolsó munkájában Bergson kijelenti: "Isten szeretet és szeretet tárgya: itt van a miszticizmus egész hozadéka. Erről a kettős szeretetről beszél szüntelenül a misztikus. Leírása befejezhetetlen, mert a leírnivaló kifejezhetetlen. De az, amit világosan megmond, annyi, hogy az isteni szeretet nem valami az Istenből, hanem maga az Isten. Ehhez az útbaigazításhoz csatlakozik a filozófus, aki Istent személynek tartja." A négy fejezetre – Az erkölcsi kötelezettség; A sztatikus vallás; A dinamikus vallás és Végső megjegyzések – osztott műben Bergson az erkölcsi kötelesség mibenlétét vizsgálja, majd az ún. sztatikus vallások bemutatás után rátér a "dinamikus" vallás értelmezésére. A nyitott erkölcs és a dinamikus vallás a misztikusokban mutatkozik meg leginkább, akiket Isten segítőtársainak nevez, ők ugyanannak a teremtő energiának, a szeretetnek, a hordozói. A szeretet és a teremtés tehát összefügg, mindkettő a nyitott erkölcs és a dinamikus vallás jellemzője. Az egyén – Bergson szerint – úgy válhat személlyé, ha a szeretet teremtő energiájának hatására belép a felfelé ívelő fejlődésfolyamat tartamába; "ahova" ennek a fejlődésnek a mozgatói, a misztikusok mutatják az utat. Annál inkább válik személlyé az egyén, minél inkább egybeolvad az egyetemes Akarattal. Életlendületének forrása a Szeretet hívása, "dinamikus" szeretetének célja pedig nem más, mint Isten, akiről a misztikusok belső fejlődése kifejezetten tanúskodik.
Az utolsó fejezetben Bergson a nyitott erkölcs és a dinamikus vallás megélésének mai emberi feltételeit elemzi, mintegy "használati utasítást" is adva egyénnek és társadalomnak a lét igazi céljának eléréséhez. A fejezet alcímei – Zárt társadalom és nyílt társadalom; A természet megmaradása; A természetes társadalom jellegzetességei; Természetes társadalom és demokrácia; A természetes társadalom és a háború; A háború és az ipari korszak; Fejlődés és tendenciák; Dichtonómia és kettős őrület; Lehetséges visszatérés az egyszerű élethez; Mechanika és misztika – igazán beszédesek. Bergson meglehetősen utópikusnak ható módon jelenti ki, hogy a mai társadalom akkor lesz nyitottabb a párbeszédre, barátságra, testvériségre, ha a szellemi energia, a szeretet vonzása által átalakul. Az anyagi eredetű konfliktusoktól megtisztult társadalomban a gondolat teremtő ereje szabad "teret" kapna, és eggyé válna a világegyetemet mozgató isteni szeretetenergiával. A nagyobb öntudat és szabadság birtokában az embereknek lehetőségük lenne az állandó nevelésre, a művészi alkotásra, a tudományos kutatás örömeire. Az emberi társadalom az élő tartam forrásaiba merülhetne vissza. Éppen ezért "az emberiség jövője önmagától függ. Neki magának kell látnia, hogy akar-e tovább élni. Önmagától kell aztán megkérdeznie, hogy csupán élni akar, vagy ezen túl megtenni a szükséges erőfeszítést, hogy beteljesedjék a mi lázadó planétánkon is a világegyetem lényegi funkciója: vagyis, hogy isteneket gyártógépezet legyen" – összegez Bergson.

Forrás: Ozsváth Judit