Norvégia himnusza (részlet)

Úgy szeretjük ezt a földet:
ezer fészkivel,
barázdáltan, vihar-törve
víz fölé ível.
Szeretjük, s a szüleinkre
gondolunk, s híres
ősdalra, mi téreinkre
álmokat hímez.

zsoltár

Érzem magamban, hogy valami feléd sodor, feléd, a kozmoszban kibontakozó Harmóniai Száműzve vagyok? Felismerted, hogy lényem helytelenül irányítja magát? Mert látod, imádkozom erőtlenül, gyáván és lankadtan, máskor kétségbeesetten, hogy vigasz és kegyelem, szó és tanács emeljen föl engem, amikor letiportál. Istenem, hallgasd meg szavamat! Ne taszíts el, hadd reménykedjem a célban és a törekvésben! Csillagom kialszik; hatalmas borzalom veszi körül lépteimet. Száraz értelmemben ijesztő szellemek csapata leng ide-oda. Mondjátok, ti, akiket annyiszor elűztem, mit akartok? Csak ma nem tudok orrá lenni rajtuk. Ó, béke, jöjj! Add, hogy hívő lélekkel hordjam az élet erős kötelékét, ne engedd, hogy hiába és kétségbeesetten keressem, hívjam, kérdezzem itt önmagamat!