A nagy múltú, gazdag, sokszínű cseh irodalom egyik legjelentékenyebb és leginkább sokoldalú írója volt. Verset alig-alig írt, de biztos kezű verselő lévén bravúrosan tudta fordítani a francia költészet világhatású modernjeit. Talán Swift óta senki se tudta pesszimizmusát olyan humoros cikkekben és regényekben kifejezni, mint ő. De a tudományos-fantasztikus irodalom (a sci-fi) divatjának is egyik fontos előkészítője volt.

Kulturált otthonból indult. Apja művelt, vidéki orvos, aki idővel családjával együtt Prágába költözött, s ott írók, tudósok, művészek megbecsült barátja volt. A már kamasz korában humoreszkekkel, olykor versekkel feltűnő Karel egyetemi éveit Prágában töltötte, ott szerzett 25 éves korában bölcsészdoktorátust. Közben azonban Párizsban is eltölthetett egy tanulmányi évet. Ott ismerkedett meg azzal az akkor legmodernebb költészettel, amely "avantgárd"-nak nevezte magát, egyszerre meghökkenést és lelkesedést keltve olvasókban és kritikusokban. Egy egész antológiányit gyűjtött össze tőlük és csehre fordítva "Almanach 1914" címmel kiadta, ezzel az ösztönző példával indult el a cseh avantgárd művészi csoportosulás költészeti forradalma. A következő évben, 1915-ben Čapek a filozófia doktora. A cseh fiatalembernek a háború végéig óvatos-rejtőzködő életet kellett élnie, hogy elkerülje a katonai besorozásokat. Igaz, Čapek világéletében betegségekkel bajlódó, gyönge testű férfi volt, emellett az apja gyakorló orvos, aki jól ismerte a sorozás alóli kibúvás módozatait. Tény, hogy az egyre ismertebb író-publicista hol mint könyvtáros, hol mint házitanító gazdag családoknál mindvégig mentesült a katonai szolgálat alól. Politikailag a humanizmus nevében és a liberalizmus tiszteletében idegenkedett minden szélsőségtől, főleg a militarizmustól. A háborús évek alatt egy konzervatív újságnak írt humoreszkeket. Talán azért, mert a konzervatívak kevésbé voltak gyanúsak az osztrák cenzúrának. De a háború utáni Csehországban egy liberális újságnak lett a munkatársa, egy ideig szerkesztője is. De mindvégig fennen hirdette, hogy "A kapitalista önzés materializmusa és a proletár-osztályharc filozófiai materializmusa: e két malomkerék között éppen középen őrlődik a humanista." Amikor már a háború után, a megalakult Csehszlovákia írójaként egyre híresebb, majd világhíres lett, az avantgárd törekvéseken belül hol expresszionistának, hol szimbolistának tartják. Holott különbözik valamennyi modernnek mondott irodalmi iránytól stílusával, kifejezésmódjával. Tudniillik minden sora közérthető, holott a különböző "izmusok" általában alaposan elrejtették mondanivalójuk értelmét. Ő azonban az értelmet kereste, szövege könnyed, néha kifejezetten csevegő, jelképei azonnal érthetőek. Egyszerre felvilágosít, oktat és szórakoztat. Az orosz mintájú szocializmustól csak idegenkedik, de amint küzdőtérre lép a fasizmus, elkeseredett felvilágosító küzdelembe bocsátkozik.

Első igazán világhíres irodalmi műve egy különös színjáték, amelynek témáját idővel regényben is megírja. Ez a R. U. R. Fantasztikus téma, de világosan érthető, hogy az elgépiesedő jövőtől való rémületet fejezi ki. A R. U. R. egy gyár nevének a rövidítése. Ebben a gyárban gépembereket készítenek. Pontosan olyanok, mint a hús-vér emberek, kitűnő munkaerők, minden tevékenységre alkalmasak, csak éppen nem emberek: gépek. Robotok. Ezt a szót, amely azóta világszerte ismeretes és használatos, Čapek találta ki ebben a művében. - Humorral teljes szorongásos dráma, regényformában még szorongásosabb. De sikeres színdarab volt szerte a földön. Jó néhány érdekes színjátéka közt alighanem politikailag legfontosabb a "Fehér kór". A vérengző politikai eszmék járványszerű terjedésének szimbolikus játéka ez. Egy orvos és egy járvány küzdelmének drámája, de azonnal felismerhető, hogy a humanizmus harca a terjedő fasizmus ellen. Olykor vitatták, hogy legbizarrabb, talán legpesszimistább és legmulatságosabb fantasztikus regénye, a "Harc a szalamandrákkal" vajon a kommunizmus vagy a fasizmus paródiája-e. A szalamandrák felettébb értelmes kétéltűek, tudnak írni olvasni, ismerik az egyszeregyet, olyan műveltek, mint "az átlagos cseh kispolgárok". - De ezek nem embernek való életet élnek. Kollektívek. És a kollektív mindig ijesztő Čapeknek, akár jobb-, akár baloldalon hirdetik. A szalamandra nem tehet róla, hogy szalamandra, de aki egyszer szalamandra, az nem ember. Ez a mulatságos regény a liberalizmus vészjele a mindent elárasztó, jóhiszemű elállatiasodás ellen. - Kitűnő regény ez is, de az utána következők még jobbak, még mélyebben filozofikusak. A "Hordubál" - talán legkitűnőbb regénye - egy ember többoldalú jellemzése: halála után hárman beszélik el, ki volt, milyen volt Hordubál. Három igazán közeli ismerős, három tárgyilagos kép ugyanarról az emberről. De ezek a képek nem is hasonlítanak egymásra. Talán az a mondanivalója, hogy az ember megismerhetetlen. A másik a "Meteor". Egy kigyulladt repülőgép - mint egy hullócsillag - lezuhan. A halott pilótát igyekeznek megismerni. Többen is jellemzik, mindenki másnak mutatja. Lehet, hogy mindegyik jellemzés igaz. A német fasizmus pedig egyre veszedelmesebb volt Csehország és az egész világ számára. Čapek amúgy is gyönge szervezete egyre nehezebben bírta. - Amíg lehetett, lelkesen utazott a világ különböző tájaira, de a végső években már otthon gyötrődött a végveszély tudatában. A szörnyeteg pedig elnyelni készült a világot. Elhullott Ausztria, következett Csehország. A halál mindenképpen menekvés volt a számára. Hiszen kitűnő festő, író bátyját azonnal elfogták, koncentrációs táborba vitték, ahol el is pusztult. Karel Čapek azonban él: a 20. század egyik maradandó nagy írója.

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok