Elsősorban csendéleteket és a zsánerképeket készített. Apja ácsmester volt. 1718-ban P. J. Cazes műhelyében, két évvel később pedig N. N. Coypel tanítványaként dolgozott. 1728-ban A rája című csendélete meghozta számára az akadémiai tagságot: a képre egy kiállításon felfigyelt néhány akadémikus, és ők javasolták felvételét. Már ezen a kompozícióján is felismerhetők későbbi csendéleteinek fő jellegzetességei, még ha későbbi művei kevésbé drámaiak is. Csendéleteit az egyszerűség, a józanság és a természetesség jellemzi; stilárisan és tartalmilag negyven éven át alig változtak. Fa- vagy kőpárkányon gyümölcsök, egy pohár víz, egy üveg bor, zöldségek réz- vagy agyagedényben, kés, pipa, néha egy-egy finom porcelántárgy - azok a tárgyak, amelyek bármely átlagos polgári háztartásban előfordulnak. Chardin ezt a józan és igénytelen világot idealizálta. Ugyanez vonatkozik zsánerképeire is, amelyeket az 1730-as évek elejétől az 1750-es évek közepéig festett. A vásznak makulátlan, minden zsúfoltságtól vagy rendetlenségtől mentes konyhákban dolgozó szolgálókat ábrázolnak - mintha csak a csendéletek élő változatai lennének. Máskor anyákat és nevelőnőket jelenítenek meg, amint a gyermekeket olvasni vagy házimunkákra tanítják. Bizonyos értelemben ezek a képek a kor haladó eszményeit testesítik meg: visszatérést javasolnak az élet természetes és egyszerű világához, tagadva az udvar csillogását és mesterkéltségét; a tanulás fontosságát és a racionális gyermeknevelést hirdetik. Témaválasztásával tehát Chardin kora polgári ideáljait fejezte ki. Technikáját a fény és árnyék gondos kezelése jellemzi. Tompa, semleges földszíneket használt, kevés porszerű kékkel, szürkével és rózsaszínnel. Ecsetjével vastagon hordta fel a festéket a vászonra. Műveit a kor számos híres hazai és külföldi gyűjtője vásárolta, mint példáu1 a svéd király vagy az orosz cárnő. A choisyi kastély három ajtópárkányzatát is kifestette. Néhány akadémikus beállítottságú kritikus alantasnak és vulgárisnak tartotta művészetét, mert nem vonzódott az emelkedett történeti festészethez. Műveiről számos metszet készült, amelyek igen népszerűek voltak a közönség körében. Festményein érezhető Watteau hatása, de sohasem ereszkedett le egyes 17. századi holland zsánerképek "faragatlanságáig". Utóbbiakat a 18. század Franciaországa buzgón gyűjtötte, és általában véve hatással voltak Chardin enteriőrjeire is. Az 1750-es években felhagyott a zsánerképekkel, valószínűleg azért, mert behódolt J. B. Greuze szentimentális művészetének ekkortájt emelkedő csillaga előtt. Az 1770-es években számos pasztellképmást festett.

Forrás: Studiolo 1.3.1.