Hosszú évtizedekig jellemző volt a fiúkra, hogy 11-12 éves koruk körül erőt vett rajtuk az "indiánosdi láza": indián ruházatot készítettek, csapatokat alkottak és eljátszották a harcokat; a maiak is lelkesen nézik az "indiános" filmeket.

A nemzedékek fantáziáját megmozgató indián mítosz gyökereit az 1789. szeptember 15-én az Amerikai Egyesült Államok Burlington városában született James Fenimore Cooper műveiben kell keresnünk. Az előkelő és jó nevű család angol kvékerektől (puritán elvekre épülő vallási közösség) származott, az író apja, William Cooper a New York állambeli új települések egyik legsikeresebb alapítója volt, később kongresszusi képviselő. Anyja Elizabeth Fenimore, az ő nevét az író kegyeletből vette fel keresztnévként. Cooper 13 gyermekük közül a 12. volt. 1803-ban a Yale egyetemre került, de hamarosan kicsapták csínytevései miatt: előfordult, hogy lőport robbantott a diákszobában. Miután az iskolai tanulmányok számára befejeződtek, családja katonai pályára küldte, 3 évig a haditengerészetnél szolgált, 1808-tól már tiszti rendfokozatban. A tengeren eltöltött évek bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy regényeinek egy része tengerészekről szól, hiszen még kalóztámadást is átélt; ugyanakkor mint szakértő több tudományos munkában dolgozta fel az amerikai haditengerészet történetét. 1821-ben megnősült, feleségével, Susannal Cooperstownban telepedett le. (A várost apjáról nevezték el.) Ebben az időben lépett ki a flotta kötelékeiből és gazdálkodni kezdett, közben egy bálnavadász-hajó társtulajdonosa. Részt vett hazája közéletében: 1826-33 között az USA konzulja volt Franciaországban, politikai véleményét vitairatokban, szatírákban fogalmazta meg. Első könyvét egy divatos "társasági" regény hatására írta, mivel úgy érezte, hogy alkalmas ilyen művek megalkotására. Az angol családi életről szóló Elővigyázatosság 1820-ban jelent meg. De a népszerűséget A kém (1821) c. regény hozta meg számára, amely az első, amerikai szerző által amerikai olvasónak amerikai témáról íródott remekmű (1770-es évek szabadságharcai). Mára feledésbe merültek tengerésztörténetei, pedig személyes élményeinek köszönhetően ezek a leghitelesebbek. A révkalauz (1824), A vörös kalóz (1827), A vízi boszorkány (1830) és A tenger oroszlánjai c. könyveivel egy mindmáig virágzó olvasmánytípust alakított ki. Olvasójának érdeklődését tengeri csaták, kalózkodások, izgalmas üldözések leírásával kelti fel. Ő volt az első, akinél tenger és hajósa központi téma lett.

Ma a könyvtárak polcain indián regényeivel szerepel, melyeket rövidített változatban az ifjúsági irodalom részének tartunk, de eredetileg felnőtteknek szánta őket. E könyvek színtere a vadon, hősei az indiánok, akiket Cooper kortársai még vad ördögöknek látnak, az író viszont rokonszenvező tárgyilagossággal ábrázolja világukat. Ezekben a történetekben a rézbőrűek bátrak, igazságosak, nemes lelkületűek, s mivel saját kipusztulásuk ellen küzdenek, harcuk igazságos. Az indiánregényekben hazája ősi és hősi történetét örökítette meg, emiatt nevezik Coopert "Amerika Homéroszának": olvasója ismereteket szerez az ősvadon meghódításáról, az őslakosság felmorzsolásáról, az angol-francia gyarmatosítók háborúiról, egy új embertípus, a telepesek megjelenéséről. Lebilincselően izgalmas műfajt talált ki, és egy ismeretlen világot emelt be az irodalomba. A Bőrharisnya-ciklust (nevét az elsőként írt részről kapta) ma Nagy indiánkönyvként emlegetjük, tagjai: a Vadölő (1841), Az utolsó mohikán (1826), a Nyomkereső (1840), a Bőrharisnya (1823) és A préri (1827). 1823-ban kezdi művelni a műfajt Franciaországban, hazafias céllal választotta ezt a témát: be akarta mutatni Európának az ismeretlen Újvilágot. A történetek cselekménye az 1740-es években kezdődik, középponti alakjuk Nathaniel Bumppo, a szabad vadász, neve hol Vadölő, hol Sólyomszem, hol Bőrharisnya az egyes regényekben. Az ő élettörténetének öt korszakát öleli fel a ciklus a Vadölőtől A préri-ig, az első regényben még ifjú vadász, az utolsóban már öregember. Cooper könyvei romantikus történelmi regények, hiszen főhőse pozitív személy, Natty Bumppo alakja szinte jelképes, a civilizáció elől a vadonba menekülő ember ő. Becsületes, lovagiasan megsegíti a bajba jutottakat, bátor, önfeláldozó és igazságos. Emlékezetes alak barátja, az indián Csingacsguk is. Az utolsó mohikán halála szimbolikus, egy egész kipusztuló népnek adja meg a végtisztességet az író.

Cooper meseszövése is jellegzetesen romantikus. Hőseinek sorsa váratlan fordulatokban és érzelmekben gazdag, nagy szerepe van a véletleneknek, azonban több regény ismeretében ezek előre kiszámíthatóvá válnak. A szerepkörök is gyakran ismétlődnek: jellegzetes alakjai a kiszolgáltatott lányok, az értük harcoló ifjak, az apák. Könyveinek értékéhez hozzátartozik az élményből fakadó tájleírás és az indián szokások hiteles bemutatása is. Művei az izgalmas események láncolatát kereső olvasó számára lebilincselő olvasmányok. Legnagyobb irodalmi értéke az állandó feszültségteremtés képessége. Az író maga is sejtette, hogy legmaradandóbb alkotásai az indiánregények lesznek: "Ha egyáltalán túléli valami az írót … abból, amit tollával alkotott, az kétségkívül a Bőrharisnya-történetek lesz. Ez nem azt jelenti, hogy nagyon tartós hírnevet jósolok magának a sorozatnak, egyszerűen csak azt a hitemet akarom kifejezni, hogy túléli azokat a műveket, amiket ugyanaz a kéz alkotott." Cooper könyvei nagyon hamar, már 1847-ben megérkeztek Magyarországra. Első fordítójuk Vachott Sándorné volt. Nevezetes fordítók még: Mikes Lajos, Szinnai Tivadar, Honti Rezső és Réz Ádám; illusztrátorai közül Würtz Ádám a legjelentősebb. Érdekesek a korai címadások: A Nyomkeresőt Az útmutató, a Bőrharisnyát Úttörők vagy A cserkész, a Vadölőt Vadfogó címmel magyarították. A teljes ciklust régen Nagy indiánus könyvnek mondták. Cooper igen termékeny író volt, összegyűjtött művei 33 kötetet tesznek ki. Jelentőségét tovább növeli, hogy mintául szolgált Karl May 50 évvel későbbi indiánregényeihez. Amerika első világhírű írója ereje teljében halt meg 1851. szeptember 14-én. A Nagy indiánkönyv ma is méltó olvasmánya a fiataloknak, hiszen: "embertársaink megbecsülésére, a természet szeretetére, az igazság tiszteletére nevel."

Forrás: Földeák Iván