Kossuth-díjas (1948 és 1952); kiváló művész (1952). A budapesti Mintarajz tanodában Gregus János, Székely Bertalan, Lotz Károly, 1886-87-ben a müncheni akadémián Löfftz, Hackl, végül 1888--89-ben a párizsi Julian akadémián Bouguereau, Robert-Fleury növendéke volt. Ezután évekig Münchenben élt, s képeivel nagy nemzetközi díjakat nyert. Az Úrvacsora c. kép keletkezésének történetét Csók István maga írta le emlékezéseiben: az egresi református templom Úrvacsorájához a kenyeret az ő családja adta. Az ünneplőbe öltözött parasztlányok vallásos áhítata, megilletődése, a bensőséges élmény mélyen megragadta a festőt. A kép megfestéséhez vázlatai alapján Münchenben fogott hozzá. A beállítás nélküli, keresetlen jelenetet a fehéres-szürke falakon visszaverődő fényben egyenletesen festette meg. A kép festésmódja rajzos, finoman részletező. Az ezüstös tónusú kép fekete, fehér, szürkés színekből áll, csak néhány kis felületen villannak fel egyéb színek; egy halványkék mintás kendő, rózsaszín szalag vagy fejkendő, az arcok halvány rózsaszín pírja. Az aprólékos, leheletszerű finomsággal megfestett részletek, a leányok ingvállát, keszkenőit díszítő hímzések megfestése kétségtelenül bizonyítják, hogy a fiatal Csók nem ismert technikai akadályokat. Az árnyék nélküli, egységes, szórt fény, a halvány színvilág, a részletfinomságok rögzítése - mindezt Párizsban Bastien Lepage, de még inkább Dagnan Bouveret műveiben tanulmányozhatta -, ugyanebben az időben a későbbi nagybányaiak egy részének képeire is jellemző, a 90-es évek elejének sajátos stílusjegye volt. A festménnyel 1981-ben a párizsi Salonban III. oszt. aranyérmet, 1900-ban pedig a párizsi Világkiállításon I. oszt. aranyérmet nyert. 1896-ban csatlakozott a Hollósy Simon vezette nagybányai csoporthoz, s a nyarakat Nagybányán töltve Budapesten élt. 1903-ban Párizsba költözött, s festészete egyre inkább közelebb került a posztimpresszionisták foltfestéséhez, színei az impresszionisták keveretlen ragyogásához. Ekkor készültek nevezetessé vált aktos kompozíciói. Párizsi korszakának egyik fő műve a Műteremsarok. Először a párizsi Salonban, majd a budapesti Műcsarnokban mutatta be, s még ugyanabban az évben állami vásárlás útján a Szépművészeti Múzeumba került. Témája klasszikus, kompozíciója nyugtalan. Csók aktot fest műtermében modelljéről, bal oldalon önmagát ábrázolja tükörben, az előtérben pedig modelljét erős rövidülésben a kereveten heverve. A bonyolult, keresettnek ható beállításért a részletek virtuóz megoldása, a színátmenetek gazdag skálája, az egész mű könnyed, érzékletes festésmódja bőven kárpótol. 1903 és 1910 között Párizsban találkozott az Art Nouveauval. Ebben az időben festette a Vámpírok című festményt, amely világosan szemlélteti az Art Nouveau látásmódját a nemek közötti kapcsolatról. Hazatérve 1911-ben nagy állami aranyérmet nyert a Wlassics-arcképpel. 1914-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be addigi alkotásait a Műcsarnokban. Ebben az időszakban festette legszebb és legérettebb képsorozatait, Züzü-képek, Balaton sorozat, népművészeti képek, stb. A Züzü-sorozat Csók életművének egyik legszínesebb és legbensőségesebb része. Züzü, azaz Csók Júlia, a festő egyetlen gyermeke, Párizsban született. Csók kisleányának szinte egész gyermekkorát megfestette. Züzü a kakassal c. képe e sorozat egyik legszebb darabja, melyben már felvillan a posztimpresszionizmus összegező látása is. Züzü játékzongora előtt ülve a mellette levő színes keleti szőnyeggel letakart asztalon álló Coco, a nagy kokin-kínai kakas felé fordul - mindössze ennyi e "mesés és fülledt színpompájú" kép témája. Színelrendezése, síkszerűsége dekoratív hatású, melyet a háttér nagyvirágos, arabeszkes szőnyege is fokoz. Térszerűsége alig van, inkább olyan színesre szőtt látvány, mint Vuillard hasonló művei. A festmény színvilága mégis Csók gazdag kolorizmusáról vall, amelyet a magyar népművészet dekoratív színvilága is inspirált. 1920-ban A Szinyei Társaság elnökévé választották. 1921-től 1932-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. A II. világháború kitöréséig egyenletes és fejlődő erővel dolgozott, új és régebbi témáin. Itáliai útjának emlékét őrzi a bravúrosan festett, merész kompozícióban összefogott csendélet és panoráma együttese az Amalfi. Jellegzetesen Csók-féle ötlet ez is: a tájkép és a csendélet összekapcsolása. Kerek asztalon, lilásvörös terítőn harsányan sárgálló citromok és virágos kancsó töltik be a csak sejtett, teraszosan kinyúló előteret. E dinamikus színhatást a sötét, sziklás tengerparton kanyargó okkeres út, a földnyelven Amalfi pirosló tetejű házai, s a nápolyi öböl kéken csillogó víztükre keretezi. "Ismered a hont, ahol a citrom virul" - a goethei érzelem és gondolatkör árad elementáris erővel a képből, mely szinte az északi ember délre vágyódásának, nosztalgiájának jelképe lehetne. Bátran és ragyogóan megoldott kompozícióját a pontos rajz mellett az élénk színkontrasztok teszik felejthetetlenné. A háború azonban lefékezte munkakedvét és munkabírását, amely később magas kora miatt már csak részben tért vissza. Egyike volt azon kevés számú nem olasz művésznek, akinek önarcképét az Uffizi-képtár kitüntetésképpen gyűjteményében kifüggesztette. Műveinek túlnyomó része a Magyar Nemzeti Galériában található, ahol 1965-ben emlékkiállítása volt.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon