|
Dante Alighieri: La Divina Commedia
(Pokol, I. 1-6.)
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat ne lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
Nel mezzo del cammin di nostra vita
mi ritrovai per una selva oscura,
che la diritta via era smarrita.
Ah! quanto, a dir qual era, e cosa dura,
questa selva selvaggia e aspra e forte,
che nel pensier rinnova la paura!
(Inf.. I. 1-6.)
(Pokol, III. 1-9.)
"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
Per si va nella citta dolente,
per me si va nell'etorno dolore,
per me si va tra la perduta gente.
Giustizia mosse il mio alto fattore:
fecemi la divina potestate,
la somma sapienza e il primo amore.
Dinanze a me, non fur cose create
se non eterne, ed io eterna duro:
lasciate ogni speranza, voi ch'entrate.
(Inf., III. 1-9)
(Pokol, XXVI. 118-120)
Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!
Considerate la vostra semenza:
fatti non foste a viver come bruti,
ma per seguir virtute e conoscenza.
(Inf., XXVI. 118-120)
(Purgatórium, XVII. 104-106)
Megértheted már, hogy minden erénye
és minden bűne az ember fiának
a Szeretet magvának a növénye.
Quinci comprender puoi ch'esser
conviene
amor sementa in voi d'ogni virtute
e d'ogni operazion che merta pene.
(Purg., XVII. 104-106)
(Paradicsom, XXXIII. 142-145)
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.
(Ford.: Babits Mihály)
All'alta fantasia qui manco possa;
ma gia volgeva il mio disio e il velle,
si come rota ch'igualmente e mossa,
l'Amor che move il sole e l'altre stelle
(Par., XXXIII. 142-145) |
