Szerelemből gyilkolt (részlet)

Elrendezte a helyszínt, akár egy megrögzött bűnöző; szépen nekilátott előkészíteni mindent, mire lejön a család. A lámpába olajat töltött, az elégett kanóc végét levágta, aztán beóvakodott a szobába, s először is megnézte, hogy a díványon eléggé szét van-e túrva az ágynemű, majd lehúzta arcáról a takarót, és hosszan figyelte. Az öregember arcán most is ott volt az a rettenetes vigyor, de a színe hamuszürke lett; szeme kissé nyitva volt, tekintete elködösült. A legszívesebben megrázta volna, hogy más helyzetet vegyen fel, de nem merte: legyőzhetetlen viszolygás fogta el, úgy érezte, ha megérinti, a holttesthez ragad a keze.

Jólelkek

Mikor pár éve Grazia Deledda neve bejárta a világsajtót a Nobel-díj fényétől meglepetésszerűen kivilágítva, - ez a név nálunk úgyszólván teljesen ismeretlen volt. S talán akadtak, akik azt gondolhatták, hogy ez az új nagyság az olasz temperamentum és a népszerű érvényesülés hangos és olcsó színeiből tevődik össze; ilyes asszociációkat kelt néha az újabb olasz irodalom nem egy ismert neve.

Mindebből Grazia Deleddának ebben a kis regényében egy vonást sem találni. Egy szárd patrícius család életét látjuk lassan leperegni, jó emberek, becsületes, munkás otthon, kedves arcok, - s végső benyomásunk, kissé csodálkozva, hogy ez a finom kis regény tulajdonképpen nagyon igénytelen. Rokonszenves könyv, finom és meleg, de igazán kissé az olvasó hangulatának labilis állapota dönti el, hogy e gyengéd történetet megkapóan finomnak vagy unalmas egyhangúnak találja-e? Ártatlan színei, egyszerű hangja, nyugalmas epikai stílusa és patriarchális levegője néha kissé a háború előtti északi írók világára emlékeztet - noha Szardínia a földrajz szerint éppenséggel nem északi föld. De a Jólelkekről senki sem gondolná, hogy az olaszok sanguinikus nyelvén íródott s e könyv után az ismeretlen Szardíniára úgy kell gondolni, mint egy végtelenül nyugalmas, egyszerű szép tájra, ahol a ragyogó zöld mezőkön, bozóttal benőtt nagy kertekben, zegzugos öreg házakban régiesen egyszerű nép él, szelíd tradíciókat őrző nép, jámbor, érzelmes és ódivatú. A gondos fordítást Boros Ferenc végezte.

Forrás: Török Sophie - Nyugat, 1931. 16. szám