1832-től 1838-ig a bécsi akadémián Schaller tanítványa volt. 1836-ban egy Juno-fejjel, 1838-ban Apollójával díjat nyert. Münchenben és Párizsban a múzeumok anyagát tanulmányozta, majd Londonban beiratkozott az akadémiára. Viktória királynőről mellszobrot készített. Amazonok küzdelme az Argonauta ellen című munkájának sikere 1846-ban hosszú római tartózkodást tett lehetővé számára.
Szobrainak tárgyát főleg a görög mitológiából merítette, de készített mellszobrokat is (Kántorné, Szerdahelyi Kálmán, 1877 stb.). Életre ébredő Éva című szobra 1873-ban a bécsi világkiállításon aranyérmet nyert. Legismertebb műve a budapesti Széchenyi-szobor (1880). Éva, Ártatlanság, Fekvő Ámor és Fiatal lány Ámorral című szobrait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Stílusára a korában általános akadémizmus nyomta rá a bélyegét.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: (kisképre kattintás - teljes képhez vezet)

Széchenyi István szobra: A szobor állításának időpontja 1880. május 23. Az alak magassága 4,94 méter, talpazata 8,34 méter, a négy mellékalak 2,82 méter magas. A négy alak: Minerva, a kereskedelem, Neptun, a hajózás, Vulkán, az ipar és Ceres, a földművelés allegóriája. A talpazatot bajor vörös gránitból faragták. A szobor talpazatát Weber Antal tervezte. A szobormű adományokból készült. Gróf Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke 1861. februárban a közvetkező felhívást bocsátotta ki: "A múlt év április havában elhúnyt nagy hazánkfiát, gróf Széchenyi Istvánt elvesztettük. A nemzet egyetemes fájdalma között közhelyeslést aratott azon 'akkor mindjárt a Magyar Akadémiánál tett, később ez intézet igazgatótanácsa által magáévá fogadott' indítványom: hogy Széchenyi emlékét, nagyszerű tevékenységének színhelyén, a haza központjában ércszobor örökítse." 1873 januárban kereste meg Pest város Tanácsát beadványával a Széchenyi-szobor Vegyes bizottság választmánya, s a város a szobornak szükséges helyet a Roosevelt tér közepén ingyen engedte át. Az 1865-ben meghirdetett pályázatra minden jelentősebb alkotó benyújtotta elképzeléseit. A döntésnél eleve elhatároztatott, hogy magyar művész kapja a megbízást, így döntöttek egy második pályázat után 1867-ben Engel terve mellett. Időközben elhunyt Dessewffy Emil, majd a helyére állt gróf Waldstein János, elhunyt Clark Ádám is. Az avatás évében Pulszky Ferenc a bizottság elnöke és báró Podmaniczky Frigyes az alelnök. Az avatáson az Akadémia elnöke, gróf Lónyai Menyhért mondott avatóbeszédet, majd Salamon Ferenc beszélt Széchenyi tetteiről. A város nevében maga a főpolgármester, Ráth Károly köszönte meg a bizottság munkáját.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon