Szeretetre méltó, vékony figurái a férfi és nő megformálásával magát az életet, az elemi létet szimbolizálják. Szabálytalan körvonalukkal és magasba nyúló alakjukkal a művész a múlékonyságot akarta kifejezni. A férfi és nő azonban Giacometti művészetében jelentősen különbözik egymástól. A férfiak szinte mindig mozgásban jelennek meg, többnyire kimért, tétova lépést téve. Fejük élénk, valamiféle óvatos figyelem látszik rajtuk. Tettre készek. A függőlegesen elnyújtott törékeny alak azt az emberi akaratot testesíti meg, amellyel végtelen sebezhetősége tudatában is igyekszik megőrizni méltóságát. A nőalakok megformálása mindig frontális, statikus, szinte rituális. Arcuk szenvtelen, a mozdulatlan női szereplők megközelíthetetlennek tűnnek, kimérten büszkék.