|
A
távollét gyönyöre
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől messze vagy.
Erő s távolság emelnek,
mint a titkos égitestek,
vérem hűti tér, idő.
Szenvedélyem egyre lágyabb,
szívem könnyebb, mégse bágyad,
s boldogságom egyre no.
Bár csak képe jár eszemben,
nyugton lehet innom-ennem,
s szellemem vidám, szabad.
Tündér fűti észrevétlen
tiszteletté szenvedélyem,
s ámulattá vágyamat.
Nap-közel, szellős magasban
nem lebeghet boldogabban
foltnyi fellegecske sem,
mint e szív nyugtában-ilyképp,
nem kínozhat félsz, irigység,
folyton-folyvást szeretem.
TÓTH JUDIT fordítása
VÁLTOZÁS
Köves patak-ágyon a nap tüze hull rám!
Kitárom a karjaimat, jön a hullám,
csókolja a mellem, csiklandva követ.
Aztán csapodáran az árral elúszik,
a második érkezik és odakúszik
s én érzem a váltakozó örömet.
De lásd, te a kincsedet egyre fecsérled
s közben a semmibe nyargal az élet,
a lányt siratod, aki elfeled, őt!
Hozd vissza a múltadat újra, hogy élhess!
A második ajka is éppolyan édes,
s tán jobban ölel, mint első szeretőd.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása
VADÁSZ ESTI DALA
Mezőn lopózom hallgatag,
felvonva fegyverem,
s káprázva édes arcodat
meglátom hirtelen.
Te is lépdelsz most hallgatag
mezőn, domboldalon.
Ó, elsuhanó arcomat
te látod-é vajon?
Annak képét, ki messze jár,
hord bosszút, bánatot.
Nyugat, kelet? célt nem talál,
mert téged elhagyott.
Ha rád emlékszem tétován,
mint telehold, ha kel,
oly csendes béke száll reám,
nem is tudom, mi lel.
TÓTH JUDIT fordítása
VÁNDOR ÉJI DALA
Csúcson, élen hallgat
az éj.
A lombfuvallat
is csekély
sóhajnyi nesz;
fészkén elült a madárka.
Várj - nemsokára
te is pihensz.
Dsida Jenő
fordítása
|
