A BÁDOGDOB

Günter Grass, a háború után induló német írónemzedék domináns alakja A bádogdob-bal lett egy csapásra világhírűvé, de könyvéről - négy évtized elmúltával - ma már azt is elmondhatjuk, hogy a XX. századi európai irodalom egyik klasszikusa. A film, amelyet Volker Schlöndorf rendezett a műből, annak idején Cannes-ban nagydíjat nyert, és azok számára is felejthetetlenné tette Oskar Mazerath apró alakját, akik a regényt nem olvasták. Grass ebben a különös kis figurában - aki egy nap elhatározza, hogy nem nő tovább, gyerek marad, s bádogdobjával, valamint fülsiketítő, poharakat és hatalmas ablakokat ezer szilánkká zúzó sikításával harcol a nemszeretem jelenségek ellen - szellemi küzdőtársat alkotott magának, hogy felhívhassa a figyelmet a szülőföldjén, Gdansk/Danzigban és környékén élő népek - németek, lengyelek, kasubok - közös történelmére, s hogy kibékítse őket egymással.

A PATKÁNYNŐ

A Patkánynő, ez a bibliai Apokalipszist és egy modern science fictiont egyesítő, látomás és realitás, pesszimista jövőkép és halovány remény közt egyensúlyozó tabló Günter Grass danzigi regényeinek sorában jelent meg 1986-ban. A regény lapjain a névtelen elbeszélő és egy nőnemű patkány folytat párbeszédet a világot elpusztító atomrobbanás után, felidézve a katasztrófához vezető utat, a patkányok figyelmeztető megjelenését, és sok meghitt ismerős sorsát: így lép fel az immár hatvanéves Oskar Matzerath, a médiacsászár, aki a hamelni patkányfogóról forgat filmet, és akit meghívnak Gdańskba, 107 éves nagyanyja, a kasub Anna Koljaicek születésnapjára. Szerepet kap Malskat is, a gótikus freskók hamisítója, feltűnnek a Grimm testvérek, akik mint a Szövetségi Köztársaság kormánytagjai a Németországban élő török nők helyzetéről készítenek tanulmányt, a Keleti-tenger romló vízminőségét pedig öt hajókázó hölgy figyeli, akik egyúttal az elsüllyedt legendás Vinetá-t is keresik. A bőséggel áradó mese mégsem feledteti az alapkérdést: vajon az elbeszélő csak álmodta-e az emberiséget túlélő Patkánynőt, netán a Patkánynő álmodta csupán a saját bolygóját könnyelműen elpusztító Embert?

A HAL

A politikai közszerepléséről is közismert Grass a hetvenes évek elején írta meg A Hal című regényt, ami - az Utószót író Almási Miklós szavait idézve - "minden idők legnagyobb könyvsikere lett, már az első évben hatszázezer példány fogyott el belőle". Szokatlan szerkesztésű művel találkozik az olvasó. Hagyományos értelemben nincs a könyvben időrendben haladó, folyamatos elbeszélés. Inkább különböző epizódok mozaikszerű összekapcsolásának tekinthető, amelyeket összefűz a címben megjelölt Hal állandó jelenléte. A regénynek nincs hagyományos értelemben vett főszereplője sem. A regény elbeszélője, a képzeletbeli író feleségének, Ilsebillnek a terhessége alatt meséli el a történteket, s a kilenc fejezetre osztott mű végén megszülető gyermek egyben a megírás folyamatának szimbolikus megfelelője is. A címszereplő Hal a Grimm-meséből ismert történet tanúsága szerint szabadon bocsátása zálogaként három kívánság teljesítését ígéri, de végül az asszony telhetetlensége magával hozza a szerencse elpártolását. Grass a közismert meséből kölcsönzi a Hal alakját, de kissé átformálja a történetet. A hajdani matriarchátus korában az ő segedelmével szabadulnak fel a férfiak a női kötöttségektől, s kezdetét veszi az apajogú társadalom korszaka. Az elbeszélő írja: "úgy beszélek én is a Halról, mintha csak az az egy létezne, az a mindentudó, aki bármikor -i előidézéseim során ellátott tanáccsal, oktatott, indoktrinált, férfiúságra nevelt, és kategorikusan eligazított annak dolgában, hogy mi módon kell az asszonynépet engedelmes ágy-melegnek megtartani, és hogyan idomítani egyaránt vidám kedélyűvé és szótlanul béketűrővé."

Az elbeszélő a történet folyamán kilenc asszony, kilenc szakácsnő sorsát idézi fel - a matriarchátus ősanyjától napjainkig, s ezáltal az emberi történelem több ezer évét járja be. Ennek a több ezer évnek a résztvevője a Hal is, s - elbeszélése szerint - maga a fiktív író is, hisz valamennyi nőalakhoz személyes viszony fűzte. Fölmerül tehát, kicsoda is ez a Hal? Ismét az elbeszélőt idézzük: "hal képét is magára öltheti a Gonosz? A megszemélyesített kapitalizmussal állnak-e szemközt? Vagy ami még ellentmondásosabb: netalán a hegeli Világszellem szólal meg újabban ezen a módon." A Hal - annyi bizonyos - a történelem irányító szelleme. Kezdetben a férfiak felszabadulását támogatta, a történelem során azonban a másik nem harcát is segítette. A Hal célja: ne kerüljön a másik fölébe egyik nem se. A regény - eddig is látható - több meseszálon folyik. A terhesség kilenc hónapja adja az elbeszélés idejét, ebbe ékelődik az író történelmi "utazása", a kilenc szakácsnő alakjának megrajzolása. A harmadik meseszálon pedig a Hal bírósági tárgyalása folyik. A nők a jelenben ismét kifogják a Halat, de most nem engedik szabadon, hanem bíróság elé állítják - mert a férfiak "történelemcsinálását" támogatta. A Hal elbeszélései is külön történetet képeznek az elbeszélésben, s ezáltal még jobban megtöredezik a regény cselekményszála. A történet végén megmarad a kérdés: kinek a pártját fogja ezentúl a Hal? Az utószót író Almási Miklós szerint mindkét nemnek a saját lényege kiteljesítését kell célba vennie, nem szabad a másik "felségterületére" tévednie. Ilyen értelemben a nőemancipáció harsány hívei ellen szólna a végkicsengés. De nem ez a regény fő mondandója, lényeges üzenete. Vagy nemcsak ez. Grass az emberiség fejlődéséről, a haladásról is képet fest, valójában ezt a célt szolgálja a "történelmi kalandozás" a múltban. Rengeteg apró történet, epizód tarkítja az elbeszélést, s ezeken vall - hol humorosan, hol ironikusan - Grass az emberiség kacskaringós útjáról. Játék és valóság, mese és valódi történelem mindaz, ami a páratlan csillogású regényben kitárulkozik.

Grass könyve fontos üzenetet hordoz, a versbetétekkel tarkított rengeteg nyelvi leleményt hordozó szöveg már önmagában is élvezetet nyújt. A modern regénytechnikától nem idegenkedő olvasóknak nagy öröme lesz benne. 

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője