|
A Párizsban tevékenykedő spanyol festőművész a kubizmus
jelentős művésze. Az elvont formákat töltötte meg tárgyi jelentéssel. Témái a
csendélet és a városkép. Könyvillusztrátorként is dolgozott.
GUILLAUME APOLLINAIRE - TANULMÁNYOK
Íme, az ember, aki elgondolkodott mindazon, ami modern - íme, a festő, aki
csakis új egységeket akar felépíteni, csakis materiálisan tiszta formákat akar
rajzolni és festeni.
Juan Gris bolondos tréfái érzelmes tréfák voltak. Sírt, mint ahogy a románcokban
sírnak - hogy ne nevessen, mint ahogy a bacchikus dalokban nevetnek. Nem tudta
még, hogy a szín nem más, mint a valóságosnak egy adott formája. És íme, most
felfedezi a gondolkodás apró részleteit. Egyenként, sorra fedezi fel őket; korai
vásznai remekművek előkészítésének tetszenek. A festészet kis géniuszai
lassanként egymásra találnak. Benépesülnek a halovány dombok. Gáztűzhelyek kékes
lángja, lelógó ágú szomorúfűzre emlékeztető egek, ázott levelek. Juan Gris
megőrzi képein a frissen mázolt homlokzatok nyirkos jellegét. A tapéta a szoba
falán, egy cilinder, összevissza ragasztott plakátok a házfalon - bármi életet
lehelhet egy festménybe, bármi megvonhatja annak a birodalomnak határát,
amelyben a művész festeni akar. A nagy formák így nyerik el érzékenységüket. Nem
unalmasak immár. Ez a díszítő művészet azon iparkodik, hogy alázatosan magába
foglalja és felelevenítse a klasszikus művészet utolsó maradványait, Ingres
rajzait például, meg David arcképeit. Úgy teremti meg stílusát, mint ahogy
Seurat tette - anélkül, hogy annak elméleti újdonságával rendelkeznék.
Nem kétséges, hogy Juan Gris ebben az irányban kísérletezik. Festészete
eltávolodik a zenétől, vagyis mindenekelőtt tudományos valóságra tör. Juan Gris
egyetlen mesterének, Picassónak tanulmányozásából olyan rajzolási módot
merített, mely eleinte geometrikusnak tetszett, és amely olyannyira jellegzetes,
hogy külön stílussá lett.
Ez a művészet, ha továbbra is abban az irányban fejlődik, amelyben eddig haladt,
esetleg eljuthat - ha nem is a tudományos absztrakcióig, de az esztétikai
elrendezésig, amely végül is a tudományos művészet legmagasabb céljának
tekinthető. Nincs többé olyan forma, amit a festő ügyessége sugall, sőt színek
sincsenek többé - hiszen azok is sugallt formák voltaképpen. Tárgyakat használ
majd, melyeknek szeszélyes elrendezése tagadhatatlan esztétikai jelentéssel
teljes. De mivel a festő nem tud odahelyezni vásznára egy hús-vér embert, egy
tükrös szekrényt vagy az Eiffel-tornyot, végül is kénytelen lesz visszatérni az
igazi festészet módszereihez, vagy pedig a kirakatművészet alacsonyabb rendű
művészetére kell korlátoznia tehetségét (egyébként manapság bámulatos szépen
elrendezett kirakatokat látni), sőt, a kárpitos szakmájára - esetleg a
tájkertészére.
E két utóbbi, alacsonyabb rendű művészet kétségtelenül hatott némileg a
festőkre, s a kirakatrendezés művészete is hatással lesz rájuk. S ez mit sem árt
a festészetnek, hiszen nem helyettesítheti a mulandó tárgyak ábrázolásában. Juan
Gris sokkal mélyebben festő, hogysem a festészetről lemondana.
Lehetséges, hogy Juan Gris meg fog próbálkozni a meghökkentés e nagy
művészetével - intellektualizmusa és a természet figyelmes tanulmányozása előre
nem látott elemekkel fog szolgálni, és ezeknek stílusa úgy bontakozik ki majdan,
mint ahogy napjainkban a mérnökök nagy fémépítményeiben bontakozik ki: a
nagyáruházakban, garázsokban, a vasútban, repülőgépekben. Minthogy a művészetnek
napjainkban csupán rendkívül korlátozott társadalmi szerepe van, helyes is, hogy
önzetlenül hatalmas feladatot vállaljon magára: önnön roppant birodalmának
minden esztétikai szándéktól ment, tudományos tanulmányozását.
Juan Gris művészete a Picassótól származtatható tudományos kubizmus túlságosan
merev és szegényes kifejezése; mélységesen intellektuális művészet, ahol a
színnek csupán szimbolikus jelentése van. De amíg Picasso művészete a fényben
született (impresszionizmus), Juan Gris művészete megelégszik a tudományosan
létrehozott tisztasággal.
Juan Gris alkotásai mindig tiszta alakban jelennek meg, és egy szép napon minden
bizonnyal új utak indulnak majd ebből a tisztaságból.
Fordította: Réz Pál
|