A Párizsban tevékenykedő spanyol festőművész a kubizmus jelentős művésze. Az elvont formákat töltötte meg tárgyi jelentéssel. Témái a csendélet és a városkép. Könyvillusztrátorként is dolgozott.    

asztal	magazin	tér	ember

GUILLAUME APOLLINAIRE - TANULMÁNYOK

Íme, az ember, aki elgondolkodott mindazon, ami modern - íme, a festő, aki csakis új egységeket akar felépíteni, csakis materiálisan tiszta formákat akar rajzolni és festeni.

Juan Gris bolondos tréfái érzelmes tréfák voltak. Sírt, mint ahogy a románcokban sírnak - hogy ne nevessen, mint ahogy a bacchikus dalokban nevetnek. Nem tudta még, hogy a szín nem más, mint a valóságosnak egy adott formája. És íme, most felfedezi a gondolkodás apró részleteit. Egyenként, sorra fedezi fel őket; korai vásznai remekművek előkészítésének tetszenek. A festészet kis géniuszai lassanként egymásra találnak. Benépesülnek a halovány dombok. Gáztűzhelyek kékes lángja, lelógó ágú szomorúfűzre emlékeztető egek, ázott levelek. Juan Gris megőrzi képein a frissen mázolt homlokzatok nyirkos jellegét. A tapéta a szoba falán, egy cilinder, összevissza ragasztott plakátok a házfalon - bármi életet lehelhet egy festménybe, bármi megvonhatja annak a birodalomnak határát, amelyben a művész festeni akar. A nagy formák így nyerik el érzékenységüket. Nem unalmasak immár. Ez a díszítő művészet azon iparkodik, hogy alázatosan magába foglalja és felelevenítse a klasszikus művészet utolsó maradványait, Ingres rajzait például, meg David arcképeit. Úgy teremti meg stílusát, mint ahogy Seurat tette - anélkül, hogy annak elméleti újdonságával rendelkeznék.

Nem kétséges, hogy Juan Gris ebben az irányban kísérletezik. Festészete eltávolodik a zenétől, vagyis mindenekelőtt tudományos valóságra tör. Juan Gris egyetlen mesterének, Picassónak tanulmányozásából olyan rajzolási módot merített, mely eleinte geometrikusnak tetszett, és amely olyannyira jellegzetes, hogy külön stílussá lett.

Ez a művészet, ha továbbra is abban az irányban fejlődik, amelyben eddig haladt, esetleg eljuthat - ha nem is a tudományos absztrakcióig, de az esztétikai elrendezésig, amely végül is a tudományos művészet legmagasabb céljának tekinthető. Nincs többé olyan forma, amit a festő ügyessége sugall, sőt színek sincsenek többé - hiszen azok is sugallt formák voltaképpen. Tárgyakat használ majd, melyeknek szeszélyes elrendezése tagadhatatlan esztétikai jelentéssel teljes. De mivel a festő nem tud odahelyezni vásznára egy hús-vér embert, egy tükrös szekrényt vagy az Eiffel-tornyot, végül is kénytelen lesz visszatérni az igazi festészet módszereihez, vagy pedig a kirakatművészet alacsonyabb rendű művészetére kell korlátoznia tehetségét (egyébként manapság bámulatos szépen elrendezett kirakatokat látni), sőt, a kárpitos szakmájára - esetleg a tájkertészére.

E két utóbbi, alacsonyabb rendű művészet kétségtelenül hatott némileg a festőkre, s a kirakatrendezés művészete is hatással lesz rájuk. S ez mit sem árt a festészetnek, hiszen nem helyettesítheti a mulandó tárgyak ábrázolásában. Juan Gris sokkal mélyebben festő, hogysem a festészetről lemondana.

Lehetséges, hogy Juan Gris meg fog próbálkozni a meghökkentés e nagy művészetével - intellektualizmusa és a természet figyelmes tanulmányozása előre nem látott elemekkel fog szolgálni, és ezeknek stílusa úgy bontakozik ki majdan, mint ahogy napjainkban a mérnökök nagy fémépítményeiben bontakozik ki: a nagyáruházakban, garázsokban, a vasútban, repülőgépekben. Minthogy a művészetnek napjainkban csupán rendkívül korlátozott társadalmi szerepe van, helyes is, hogy önzetlenül hatalmas feladatot vállaljon magára: önnön roppant birodalmának minden esztétikai szándéktól ment, tudományos tanulmányozását.

Juan Gris művészete a Picassótól származtatható tudományos kubizmus túlságosan merev és szegényes kifejezése; mélységesen intellektuális művészet, ahol a színnek csupán szimbolikus jelentése van. De amíg Picasso művészete a fényben született (impresszionizmus), Juan Gris művészete megelégszik a tudományosan létrehozott tisztasággal.

Juan Gris alkotásai mindig tiszta alakban jelennek meg, és egy szép napon minden bizonnyal új utak indulnak majd ebből a tisztaságból.

Fordította: Réz Pál