Evangélikus lelkészi családba született, édesapja 1898-ban magyar-német szakos tanári állást vállalt a pozsonyi Evangélikus Lyceumban, ezért a családja oda költözött. Hamvas érettségi után 1915-ben önkéntes katona volt, kikerült az ukrán frontra, ahol kétszer megsebesült. Édesapja 1919 novemberében megtagadta a szlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, majd három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Házas ember volt, kétszer házasodott. Első felesége Angyal Ilona, akivel 1929. június 11-én kötött házasságot és akitől 1936-ban vált el. Második feleségével, Kemény Katalinnal, 1937-ben házasodtak, ennek ellenére 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1945-ben otthonukat bombatalálat érte, addig írt kéziratai, könyvei megsemmisültek. Emlékére Sava Babić ültetett hársfát Balatonfüreden, amely mellett a helyi Hamvas Béla Asztaltársaság minden évben megemlékezést tart, annak ellenére, hogy egy írásában az efféle, róla szóló megemlékezésektől világosan eltiltott mindenkit.

1943-ban jelent meg a Láthatatlan történet című kötete. 1944-ben fejezte be a Scientia sacra első részét. 1945 és 1948 között szerkesztette az Egyetemi Nyomda Kis Füzeteit: Antológia humana – Ötezer év bölcsessége.
1948-ban B -listázták és kényszernyugdíjazták. Ezután Szentendrén volt földműves, ahol megírta a Karnevált, az Unicornist, a Silenciumot, a Titkos jegyzőkönyvet és a Mágia szutrát. 1951-től 1964-ig raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, Bokodon. Ekkor írta a Patmoszt-t, Az ősök nagy csarnokát, a Szareptát és a Szilvesztert. 1964-ben még egyszer nyugdíjazták. Ismertebb művei haláláig: Scientia sacra II, Ugyanis, Bizonyos tekintetben, Öt meg nem tartott előadás a művészetről. A nyolcvanas években, a Karnevál és az Antologia Humana kiadásával indult meg életműve kanonizálása, de még a Karnevál 1985-ben megjelent második kiadásából jelentősebb passzusokat is kihúztak. A kilencvenes évek elején megkezdődött életmű-sorozatának kiadatása, de a közel húsz kötetre rúgó, kiadott szellemi hagyaték még így is eltörpül a Hamvas Béla által létrehozott írások mennyisége mellett. Egyes becslések szerint ez idáig mindössze teljes munkásságának kevesebb, mint a felét sikerült kiadni.

Forrás: Wikipédia - A szabad lexikon

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: