Észak-Írország Derry megyéjében született egy kilenc gyermekes, marhakereskedő és farmer katolikus családban, a kortárs angol nyelvű költészet egyik legmarkánsabb és legmeghatározóbb alakja. Első verseskötete, a "Death of a Naturalist" (Egy természetszerető halála) 1966-ban jelent meg, már 1980-ban kiadták magyarul is. Jellegzetesen ír költő, minden versének háttere az ír kultúrához, élethez, tájhoz, emberekhez kötődik. Verseinek többsége Észak-Írországgal foglalkozik, ahol akkoriban háborús állapotok uralkodtak, az utcákon katonák felfegyverkezve, páncélkocsik. Verseiben ez alapkonfliktusként jelenik meg, igaz, közvetve, az ír táj ábrázolásán keresztül. Ehhez járul még, hogy mitológiai alakokat szerepeltet, az ősi kelta szokásokat, a rituálék áldozatait. Felhasználja a görög és a germán mitológiát is, sőt, talán a kelta mitológiával foglalkozik a legkevésbé. Sok olyan kifejezés van nála, ami régies, vagy nagyon ír-angol, sok párbeszédes versében dialektusban beszélnek. Hosszú, összetett mondatokat, többszörösen átvitt hasonlatokat használ. Sokat játszik a szavakkal, különösen az egy szótagú szavak forgatagával. Dilemmáinak forrása a szülőföldjét sújtó nemzeti-vallási konfliktus.

Költészetét 1995-ben Nobel-díjjal ismerték el: "a miden napok csodáit és a velünk élő múltat felmagasztaló lírai szépségéért és erkölcsi mélységéért." Kétszer nyerte el Az Év Whitbread Könyve - díjat a "The Spirit Level" (A szellemi szint) illetve a "Beowulf" című kötetekért. Tanít Oxfordban és a Harvard Egyetemen.

Irodalomkritikusok egybehangzó véleménye szerint Heaney az a költő, akinek sikerült megtanulnia együtt élni a Yeats -féle örökséggel és alkotó módon felhasználni azt.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: