Nem volt poétikai kísérletező, láthatólag nemigen foglalkoztatták a mesterség "szakkérdései", erre azért sem volt szüksége, mert istenáldotta tehetség volt, akiből szinte spontánul áradt a versbeszéd, aki bátran koncentrálhatott mondandóira, témáira, a vers egész, a versszerkezet, a képek kompozíciója szinte magától alakult remekké. Hét éves gyermekként a nagyanyjához került, tizenkét évesen újra az édesanyjával élt. 1952-ben Zilahon érettségizett. Kolozsváron előbb a színművészeti, azután a magyar szak diákja. 1956-ban magyar tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen. 1959-61-ben a bukaresti magyar liceumban tanított. 1964-től a Művelődés munkatársa, majd az ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője. 1968-71-ben az Ifjúmunkás szerkesztőégében dolgozott. 1961-ben férjhez ment Szilágyi Domokos költőhöz. 1963-ban jelent meg első verseskötete. Áttelepült Magyarországra Szilágyi Domokos halála után, Budapesten élt. A Móra Kiadóban volt szerkesztő. Fia, Kobak az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Egyedül maradt, saját kezével véget vetett az életének. Közös sírban nyugszanak mind a hárman a kolozsvári temetőben: Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és a gyermekük, Szilágyi Attila.

Életműve fontos része a pszichológiai kísérletek, és a Kobak-mesekönyvek. Az erdélyi népköltészet és a fájdalom ötvözete: a balladák, a ráolvasások, a siratók. Románt fordított. Személyes és közösségi megpróbáltatásokról ad számot kifejezésmódja szerint tárgyias, jelentése szerint absztrakt-  filozofikus élménylírája.

Kötetei

1963 – Virág a végtelenben (versek)
1966 – Reggeltől halálig (versek)
1966 – Kobak könyve (mesék)
1968 – Kobak második könyve (mesék)
1968 – Tőmondatok
1973 – Kobak könyve (gyűjteményes kiadás)
1973 – Űrlap (versek)
1978 – Zuhanások (oratórium három hangra)
1978 – A mondat folytatása (válogatott versek)
1978 – Kettészelt madár. Requiem. (versek)
1980 – Száműzött szivárvány
1983 – Lódenkabát Keleteurópa szegén (versek)
1983 – Életfa (gyermekversek)
1999 – Az idő körei (összegyűjtött versek).

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: