A ZONGORATANÁRNŐ

"Már abban a pillanatban, amikor egymás számára kölcsönösen testté váltak, egyszersmind túl is léptek minden emberi kapcsolaton. […] Többé nem egyik test ragadja meg a másikat, de számára eszközzé válik, úgy is, mint a másság birtokosa, amibe fájdalmasan behatolni kíván,…" (Részlet a Zongoratanárnőből)

A 20. század második felének nyugat-európai szépprózáját reprezentálják Elfriede Jelinek egyéni hangú, művészien megformált írásai. Elbeszélő és drámai műveinek sokszólamú merészségéért Böll-díjjal jutalmazott osztrák írónő A zongoratanárnő c. műve Európa szerte elismerést váltott ki.

A regény főhőse Erika Kohut, a harmincas évei vége felé járó művelt, finom úri kisasszony. A tanárnő idős édesanyjával él, látszólag meghitt kapcsolatban. Erika napjai elégedetten telnek, hiszen választott hivatása egyben szórakozása, élete értelme is: a mennyei hatalmú zene. Schumann, Czerny, Beethoven lengi be a "Kohut-hölgyek" levendula illatú, szerény életét, amely a közös vacsorákra való felkészülésből és a vágyálomra, az önálló öröklakásra való gyűjtögetésből áll. Látszólag. Az írónő szenvtelen hangon, egyes szám harmadik személyben beszéli el Erika napjait - egyre táguló körökben. Minden, látszólag egyformán induló közönséges nap leírásában azonban egyre többet és többet tudunk meg a tanárnőről és anyjáról. A több egyben kegyetlenebbet is jelent. Az írónő óvatosan bontja ki a látszólagos idill mélyén meghúzódó valódi emberi tragédiákat. Az anya konok céltudatosságának áldozataként magányosan felnövő kislány törvényszerű erkölcsi elferdülését, az álmait régen eltemető anya kitartását, hogy gyermekéből szabályos karriert befutó mintapolgárt neveljen és mozdulatlanná érlelje azt a férfi nélküli világot, amelyben neki is élni kellett, s amelynek borzalmából csak egy kiutat ismer: leánya ugyanúgy éljen mesterségesen kialakított, érzelem sivár "családi ketrecében", mint egykor ő. Csakhogy ezt a ketrecet már nem a szeszélyes sors vonja köréjük, hanem az anya önigazolást kereső téveszméje. Erika is kettős életet él. Nappal példamutató művész-tanár, este pedig szexuális vágyait perverz módon kielégítő nőstény. Ebbe a kettős világba csapódik be hirtelen jött érzelmi fellángolása a nála jóval fiatalabb tanítványa iránt. A kapcsolat "normálisan", már-már romantikusan indul, ám ebben a helyzetben válik valósággá az anya zavart érzelmű nevelése: Erika képtelen az érzelmekre. Vadságával, képtelen igényeivel elvárásaival nemcsak elvadítja a fiatalembert, de a szerelmet is vad ösztönné, majd állatias gyűlöletté változtatja. Játékuk az értelem és a szenvedély zongoráján befejeződik: a fiú - miután durván bántalmazza - elhagyja Erikát, fölszámolva minden illúzióját. A tanárnő pedig egy őrült őrjöngésben, önuralmát vesztve nekitámad anyjának, véresre sebzi önmagát vezeklésül - majd megtörten visszatér a családi fészekbe és életének félbemaradt, befejezetlen hazugságaiban keres kényszerű önigazolást.

A zongoratanárnő felkavaró olvasmány; szerzője szinte mindent tud az érzelmekről és azok kialakulásáról-eltorzulásáról. Nem a cselekmény a döbbenetes regényében - bár annak kibontása írástechnikailag is bravúros - hanem a cselekmény lezárása: katarzis nélküli, durvaságot elfedő és nem feloldó jóslata a kiúttalanság reménytelen érzését merevíti az életbe. Jelinek regényének szövegvilága minden története ellenére egy ahistorikus Senkiföldje, amely a szubjektivitását kioltó nő(iség) köré épül. A szöveg a szubjektum destrukciójának allegóriája. - A közelmúlt világirodalma megkerülhetetlen írójának kitűnő műve minden művelt olvasó figyelmére érdemes.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője

Kéj

A Nobel-díjas írónő anti pornográfiának tekinti regényét, amelyben "minden a nyelvben történik és nem a tartalomban. Az alaphelyzet nem ritkaság, csak a végletekig kiélezett." Jelinek elképesztő, vad nyerseséggel írja le, hogy a gazdag papírgyárosnak két egymással szerves összefüggésben lévő dolog a lételeme, a hatalom és a szex, de a sorrend akár fordított is lehetne. Ennek a férfinak valamilyen módon mindenki a rabszolgája: a munkásai, a neje, de még a gyereke is. A könyv csupa gúny, csupa kemény bírálat széteső (szétesett?) világunkról, fogyasztói társadalmunkról, elsekélyesedett emberi (emberi?) kapcsolatainkról. A mondatok tele vannak érzékiséggel, amit Tandori Dezső páratlanul leleményes átültetése kitűnően visszaad. Higgye el, kedves Olvasó, mire Ön a tizedik oldalra ér, kétsége sem lesz afelől, hogy a szereplők összes cselekedete, az autóvezetéstől a mosogatásig, merő KÉJ.

Kis csukák

Az Európa-hírű osztrák szerzőnő Kis csukák című regénye a földhözragadt, hétköznapi helyzeteket a végletekig lecsupaszított megfogalmazásban, nyers szókimondással tárja elénk. Jelinek erkölcsi távolságtartás nélkül vizsgálja a gyári munkásnők manipulált, előre meghatározott, egyetlen pillanatban sem természetes belső világát, akik egy falusi közösségben és a zsarnoki hagyomány formálta szülőknél élnek.

Egy sportdarab

Jelinek "sportkönyvet" írt, mert a sportban látja a háború modern formáját. A sportban is, akárcsak a háborúban a trófeáért harcolnak, kitüntetéseket osztogatnak, győzelmek és vereségek váltják egymást. Erőszak, taktikázás s a beszédek meggyőző ereje csakúgy a sport sajátja, mint a háborúé. Mindkettő tömegeket mozgósít, értékrendeket formál át, eszményképei, hősei és áldozatai vannak. Senki nem maradhat ki a történésekből. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek könyve zűrzavaros világunkról sohasem volt annyira aktuális, mint ma.

Forrás: ANIMA könyvesbolt
http://www.animakonyv.hu