Könyv ajánlók

EGY MAGYAR NÁBOB

"Mennyi bűn van, amibe a szegényember beleesik, amit a gazdag nem is ismer!"

A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülő énjét. A reformkor fellendítő ereje, a körülötte megjelenő nagyszerű figurák, és a hozzá menekülő polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerű, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtől, a külföldön tékozló életet élő, hazafiatlan arisztokrácia képviselője: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerő Kis Miska, a részeges kurta nemes kompánia tagjai, az arany ifjak és a pesti irodalmi világ jellemző képviselői, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzőbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a műben. Az ő figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjéről a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minőségeket előlegezve művében.

MIRE MEGVÉNÜLÜNK

"Óh, milyen szép ifjúnak lenni! Óh, milyen szép a tavasz! Tietek az élet, az öröm, a remény; tinektek virággal kedveskedik a mező, titeket glóriával vesz körül a föld szép sugára, a szerelem; tirátok bízza jövőjét egy nemzet, az emberiség; tirátok büszkék az öregek; titeket szeretnek a nők."

A regény tárgya egy tragikus sorsú család két utolsó fiúgyermekének életútja, akiknek őseik sorozatos öngyilkos halála súlyát kell családi átokként viselniük. (Jókait erősen foglalkoztatták az ez idő tájt gyakorivá vált öngyilkosságok politikai, érzelmi és "becsületbeli" indítékai.) Ábrázolásában a gonosz szándékú intrikák mellett jelentős szerepük van a politikai eseményeknek: az Áronffy-ősöket a jozefinista törekvések és a jakubinus eszmék bukása kergette a halálba,
a fiúk életét a reformkori országgyűlési ifjak mozgalmában való részvétel térítette le a közjónak szentelt életpályáról egy világtól elvonult, parlagi, elmaradottabb gazdálkodó életformába, melyben az ifjabb Dezső megtalálja ugyan rezignált boldogságát a házasságban, de bátyja, Loránd érzelmi életében is szerencsétlen lesz. A Mire megvénülünk nem éri utol a reformkorral foglalkozó más Jókai-regényeket: az Egy magyar nábobot, a Kárpáthy Zoltánt; hangulatában az írónak azok közé a kiábrándult, pesszimista kicsengésű művei közé tartozik, amelyeknek legsikerültebb darabja Az aranyember. A regény legfőbb értéke néhány szép részlet. Ilyen elsősorban Dezső naplója gyermekéveiről, néhány életképszerű jelenet az alföldi kisnemesi gazdálkodásról és a szerelemkereséssel kapcsolatos népi babonák költői beleszövése a történetbe. Ha nem is tartozik az író legsikerültebb alkotásai közé, mégis lebilincselő olvasmány és nem szűkölködik a részletszépségekben. 

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI

"... Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harc áztatta földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd angyalkát játszótársul a báránynak - feledés sírját a mély sebnek - jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek."

A családregény háttere a szabadságharc. A függetlenségi és aulikus nemesség konfliktusa romantikus formában bontakozik ki a Baradlay család életében. Az anyának, aki azt akarja, hogy fiai igaz hazafiak legyenek, a halott férj szellemével kell megvívnia. A cselekmény a három Baradlay testvér sorsát követi, akik együtt képviselik az író hazafias pátoszát, de akikről a vereség napjaiban kapunk mély, az író saját lelki vívódásait idéző képet. Richárd kedves, könnyelmű huszártiszt, bár jó szíve, gerincessége kiemelkedik társai közül. Egy szerelem hatására változáson megy át, anyja, hazája hívó szavára hazajön csapatával, a szabadságharc hőse lesz. Jenő rokonszenves, becsületes fiatalember, de tipikus császári hivatalnok. Szerencsétlen szerelme a külvilágot szinte eltakarja körülötte. Talérosy Zebulon figurájában a nemesi ingadozást mutatja be az író. A plebejusi szárny képviselői csak epizódszerepben jelennek meg. Így az öreg tisztiszolga, vagy Boksa Gergő kurta nemes, akit a sok népi vonás már paraszti hőssé tesz. Rendkívül sokrétű az ellenség tábora is, a sznob bécsi arisztokrácia tagjai, aulikus (a bécsi udvar politikáját támogató) magyar hivatalnokok, az áruló jegyző reálisan megrajzolt figurák, de a Plankenhorst-ház két nőtagjának mértéktelenül felnagyított démoni szerepe romantikus túlzás. Romantika és realitás sajátosan egyesül a jellemek rajzában. A mű mondanivalójában is kicsendül bizonyos kettősség, de az író őszinte hite a haladásban, hazaszeretete és kiváló tehetsége így is remekművet teremtett.

ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD

"Mert kétféle vágyat tanultam ismerni az emberek között a föld iránt. Az egyik az éhség a földhöz, a másik a szerelem a földhöz."

A regény cselekménye öt debreceni diákot álít elénk: Jenőy Kálmánt, Barkó Palit, Bíróczi Sándort, Borcsay Mihályt és Csuka Ferit. A rebellis szellemű "csittvári krónika" szerkesztéséért kicsapják őket a kollégiumból, s az öt fiú elindul "abba a végtelen semmibe, aminek világ a neve". Innentől kezdve Jenőy Kálmán sorsa kerül a történet középpontjába. A többiekre akkor vetődik fény, amikor vele találkoznak, útját keresztezik vagy kibontakozását segítik. Kálmán költő akar lenni. Nagy tervei elé azonban szüntelen akadályok gördülnek. Nem a megélhetés nehézségei, hiszen dúsgazdag nagyanyja mindennel ellátná, s fényes közéleti pálya lehetőségeit csillogtatja előtte. Ám a veszély éppen ezekben rejlik, félő, hogy a könnyebbik megoldás felé hajlik majd. Először egy kacér fiatalasszony, Katinka feledteti vele a célt, aztán Decséry főispánék szolgálatában az érvényesülés vágya érinti meg. A drámáját fogadó közöny is arra ösztökéli, hogy hagyjon fel próbálkozásaival. A végső kísértés a legnagyobb: festeni kezd, és szép sikert ér el. Emiatt még nem kellene szakítania sem nagyanyjával sem eddigi életmódjával. De színészbarátai nyomorúságát hallva Kálmán hazajön olaszországi festő-körútjáról. Végleg az írásnak szenteli magát és vállalja nagyanyja sírig tartó haragját. A regény Jókai egyik legjellegzetesebb alkotása: művészetének minden erénye és fogyatékossága feltalálható benne. A reformkort megelőző évtizedek irodalmi-művészeti küzdelmeit megörökítő fejezetek az író legszebb lapjai közé tartoznak. Ilyen a csittvári krónika "szerkesztőbizottsági" ülése a pince mélyén, Kálmán és a nádor vitája a kultúra jövőjéről, Kálmán és Tseresnyés mester beszélgetései. Jókai hangulatteremtő erejének mesteri példája az a jelenet, amikor Kálmán a hegycsúcson felolvassa drámáját barátainak. Az író megragadó szavakkal érzékelteti a nagy változások pátoszát, a hősök nemzetteremtő céljait. Ugyancsak jó érzékkel emeli ki a hazai romantikus nemzedék legfőbb két törekvését. Az egyik a nemzeti múlt feltárása. Ezt szorgalmazza fanatikus hittel Barkó Pali. A másik a magyar játékszín megteremtése. Ezt a feladatot Borcsay (színésznevén: Bányaváry) látja el. Jenőy Kálmán alakjában együtt találhatók a regény erényei és gyengéi. Kálmán Jókai legszebb romantikus hőseire emlékeztet. Korszakalkotó drámaíró tehetség és kitűnő festő. Sokoldalú művészi képességei mellett széles körű műveltség, felvilágosult gondolkodás, lobogó lelkesedés, meleg emberség, mély lelkiismeret, kényes becsületérzés a főbb jellemvonásai. Többször tanújelét adja bátorságának, határozottságának is. Kálmán életútjában Jókai több írósorsot sűrít össze a felvilágosodás korából és a reformkort előző évekből: kicsapják a kollégiumból, mint Csokonait; tragédiáját Katona Bánk bánjához hasonlóan fagyos közöny fogadja; festői hajlama és vígjátékírói munkássága Kisfaludy Károly pályafutását idézi. Az író hőse jellemét fejlődésében akarja megmutatni. Kálmán csak hosszú vívódások után jut el az áldozatos hivatás önkéntes vállalásáig. Fejlődését főleg azért nem érezzük hitelesnek, mert a másik táborban nincs igazi ellenfele. Mindenhonnan csupa jóindulat áramlik felé. A regény szerkezete színes, de laza anekdotacsokorrá hull szét. A könyv utolsó fejezete arról tanúskodik, hogy Jókai itt még úgy hitte: "a költő álmát végül is saját kora valósítja meg."

AZ ARANY EMBER

"Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet."

A regény a magyar kapitalizmus keletkezéstörténetének egyik sikeres és közismert szépirodalmi dokumentuma. Hőse egy üzletember, akit szegény hajó biztosként a véletlen, saját vakmerősége és nem utolsósorban ügyeskedése hatalmas vagyonhoz juttat. Zsákba rejtett kincse egy szultán üldözte török úrtól származik, az ő lánya megnyeréséért hozza fel a Dunába süllyedt hajóból és tartja meg magának Tímár Mihály. A mesés vagyon birtokosaként üzletelni kezd gabonával, telekkel, földbérlettel, és az arany még több arannyá változik kezében. Az arany ember már milliomosként kéri meg a "szegény" török lány, Tímea kezét. A lány hálából igent mond, de kiderül, hogy csak a kezét nyújtja kérőjének, szerelmet nem kaphat tőle Tímár. "Alabástrom szobor" felesége és az üzleti pálya ridegsége meghasonlásra kényszerítik a férfit, és elmenekül oda, ahol nem a pénzt, hanem az embert nézik. Ezt találja meg a térképen még nem jelölt helyen, a Senki-szigetén, Noémi mellett. A főhős kettős életét több szereplő köti össze, véletlenek és törvényszerű találkozások, társadalmi összefüggések alakítják sorsukat. A regény kitűnően ábrázolja az akkori Komárom kereskedőrétegének spekulációit, tájleírásai (a Vaskapu, a téli Balaton) gyönyörködtetőek. 

CSATAKÉPEK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL

"Írjunk mitológiát. Írjuk le az év eseményeit híven, valóan, mindent, ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk."

Az 1848-as szabadságharc leverése után, rendkívül rövid idő alatt - 1850 márciusa és októbere között - írta meg Jókai Mór két, a mostani kötetbe foglalt Forradalmi és csataképek 1848- és 1849-ből, valamint az Egy bujdosó naplója című gyűjteményét. A "Csataképekkel" kapcsolatban az irodalomtörténészeket talán a novellaciklus esztétikai értékénél is jobban foglalkoztatta az a civil bátorság, amely az üldözött, Tardonán bujdosó írót arra bírta, hogy a megtorlás idején a szabadságharc emlékképeit idézze föl. Az ekkor még csupán huszonnégy éves Jókai szinte teljes "írói vértezetében" mutatkozik meg már ezekben az írásokban is. Fantáziája, nyelvi ereje, zeneisége, a rajzos részletek élethűsége, a magasztos és a humoros iránti kivételes érzéke, mind-mind föllelhető a novellákban. Romantikusan fölnagyítja vagy anekdotikusan megmosolyogja tárgyát már itt is (A két menyasszony; Egy bál), hasonlatosan a későbbi nagy műveihez. Életképfestő és anekdotázó művészetére remek példa a Komárom című írás, amelyben a lerombolt városnak állít emléket. Történelmi anekdoták sora jellemzi a második ciklus elbeszéléseit is. Jókai sokszínű érzésvilágának méltó leképezései a A víg ember, A csárdai csaplár, Az ezermester és a kozák című írásai, amelyekben a gyász és a nevetés egybeolvad. 

NÉVTELEN VÁR

"A Névtelen Várnak hítt kastély keskeny földnyelvre volt építve, mely a Fertő tavába benyúlt, erős rőzsesánccal védett töltésen ment a várkapuig az út, melyet fűzfák árnyékoltak be a víz felől, a másik felét elrekesztette a deszkapalánk. Ezen a kapun csak kéredzkedéssel lehetett bejutni."

A francia forradalomban kivégzett királynő, Marie Antoinette kislányát őrzi, rejtegeti a Fertő tó partján álló kastélyban, a Névtelen várban a regény főhőse, egy Magyarországra menekült emigráns francia gróf. Jókai egyik legromantikusabb regénye a Névtelen vár, teli titokkal, cselszövénnyel, Bourbon-liliomos misztikával, szűzies-éteri szerelemmel (mert a fogoly kis királylány persze beleszeret nemes védelmezőjébe, aki persze nem viszonozhatja vágybeli királynője érzelmeit). De egyben az egyik legszebb Jókai-regény is a mű: a Fertő-vidék csodás hűségű leírása, a régi magyar élet felejthetetlen tablója, a táblabírás, ősi nemesi, megyei világ nagyszerű felidézése, sajátos ragyogásának, provinciális bájának halhatatlan megörökítése. A nyolcvanas években a regényből készült sikeres tévéfilm miatt is ma Jókai egyik legnépszerűbb műve.

A lélekidomár

"Ami az állatszelídítő a fenevadak ketrecében, ami a hindu kígyóbűvölő a csúszómászói között, ami a lóidomár a fék nem szokta szilaj ménnel szemben: – az a 'lélekidomár' a lelkes állatok világában."

A lélekidomár a reformkorral, a szabadságharccal foglalkozó nagy művek után, 1889-ben íródott. Címszereplője messze van már - korban is, tettben is - a szabadságharc hőseitől. Jellemében ugyanolyan feddhetetlen, mint Jókai bármely főalakja, s egy csodálatos, s ezért "bűvös" hatalma van felettük. A gonosztevőket vallomásra bírja, zabolázhatatlannak hitt női személyeket megszelídít. A könyv az önkényuralom alatt hatalmassá duzzadt betyártársadalom felszámolásáról, nemzetközi szélhámosok detektívregénybe illő izgalmakkal leírt leleplezéséről szól, hosszú kutatásról egy titokzatos kincs után, amely annyi ember boldogtalanságát okozza. Továbbá két, szenvedéllyel és szenvedéssel teli házasságot mond el: Lándory Bertalan, a lélekidomár tragikus szerelmét Godivával, akit árvaságából kiemel, életre formál, felébreszti érzéseit, újból gazdaggá tesz és végül nejéül kap, később az özvegyült hős fáradozásait egy francia család szövevényes ellentétei közt az igazság érdekében; majd megbékélését egy új, nem kevésbé hű és szerető feleség oldalán. - A Gángó Gábor értő utószavával kiegészülő regényt a nagy eszméktől való elfordulása, "magán-tematikája" ellenére Jókai eleven stílusa, mesélőkedve teszi mindenki számára élvezetessé.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői