VELED VAGYOK

Előtted megyek
te én előttem
a koranap aranylánca
csilingel kezemen.

Hová mégy - kérdezem
feleled - nem tudom.

Siettetném lépteim
de te jobban sietsz.

Előtted én
te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak
te nekem adsz csókot
aztán elindulsz szótlanul
és magaddal viszed életem.

IDÉZETEK

Mesteremberek (1914)

Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csinnadratta kísért a csatába
(1-2. sor)

s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
RÓMÁBAN, PÁRISBAN, MOSZKVÁBAN BERLINBEN, LONDONBAN ÉS BUDAPESTEN.
(19-20. sor)

A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922)

Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait...

én KASSÁK LAJOS vagyok
s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.

Egy ember élete (1924)

Csavargások Az ember élete kiteljesedik.
Másodszor indultam útnak, hogy életemet kiteljesítsem. Nem tudatos megmozdulások voltak ezek, pontosan nem tudtam volna megmondani miért és merre akarok menni, de valahol a legbensőmben dolgoztak a vágyak, s minden óra újabb és újabb erőfeszítést szült bennem a cselekvésre.
(1. rész)

Érdemes volt mindez? Mi végre is vagyok én a világon? Mi hajt engem, mért nem maradtam meg földtúró parasztnak, vagy mért nem maradtam meg türelmes igavonó baromnak a gyárakban, mint az én apáim és testvéreim.
(22. rész)

A körön belül (1959)

Hetvenkét éves lettem
és ma sem vagyok más
mint aki voltam.
Semmi sem elégít ki
semmit sem találok a helyén.
(3. vsz.)

Költészetem I. (1963)

Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából
hanem a geometria szigorú rendjéből születik
lefejti a gyümölcs héját
megszerkeszti az alaprajzot
térbe állítja a tárgyakat
eltakarítja a múlt romjait
s egy szebb jövendőt ígér.
(13-19. sor)

CSAVARGÓK, ALKOTÓK

A húszas évek végén Európa csavargói kongresszust tartottak, melyen felhívták a nemzeteket, hogy támogassák törekvéseiket. Kassák, aki maga is belekóstolt egykor a keserűen nagyszerű csavargóéletbe, csodálkozva olvassa a hírt: lehetséges, hogy a társadalmon kívüliek, a szabadság megszállottjai immár odáig jutottak, hogy a társadalmak segítségét kérik fennmaradásukhoz? Úgy látszik - állapítja meg -, a kalandozások kora lejárt. Ennek a jelenségnek okait kutatja e tanulmányban, három jellegzetes, sajátos arculatú művész, Gorkuj, Jack London és Panait Istrati alkotásait, életpályáját elemezve.