Forradalom után (idézet)

A múlt forradalom alatt is ő kettőt nem tudott elhinni, ti. hogy a győzedelem esetén mint független ország fennállhassunk, s hogy megengedhesse Európa e győzelmet. A nép apostolai éppen e kettőt találták legkönnyebbnek. A harc folyt. Az eredményeket ösmerjük. Mármost a nagy hajótörés után egy parton vagyunk, hová a zivatar vetett ki, és nem evezőink vittek. A vakmerő kormányos keletre mutatott, mi nyugaton állunk. Ellenkező távolságok!
(1)

A rajongók (idézetek és tartalom)

Nincs is lehangolóbb kiábrándulás, mint ha kénytelenek vagyunk azt, kit imádtunk, midőn angyalnak többé nem hisszük, démonnak nem képzelni. a csalódott szív utolsó hiúsága: nagyszerű csalódáson könnyezhetni.
(10)

Perc az élet, de e percbe mennyi öröm , csalódás és bánat nincs összpontosítva! örökkévalóság vár reánk, s a koporsó azon szekrény, melybe minden terhet, mit magunkon hordánk, leteszünk és elzárunk; de hány ember van, ki kitántorgó léptekkel is ne ajánlkoznék a sír párkányáról visszafordulni, hogy tovább hordhassa a tehert, mely alatt már alig tud lélegzeni? Csak oly nehezen válik meg az egyik koldusmankótól és a vándorbottól, mint a másik a királyi pálcától és az aranyrudaktól, melyeket várának legelrejtettebb boltja alatt őriz. Miért tapadunk annyira a végeshez, midőn a végtelent hitünk biztosította?...
(18)

"A történelmi regény Nyugat-Európában aránylag rövid ideig uralkodott a múlt század során. Elsősorban Kemény Zsigmondnak köszönhetjük azt, hogy Scott és Manzoni kezdeményezése nálunk nem felszínes divatot jelentett, hanem az ő közvetítésével megtermékenyítette verses és prózai epikánkat egyaránt... A sűrítés, a jelenetszerűség és a belső magánbeszéd, a történelmi hitelesség mellett legjellemzőbb összetevői Kemény Zsigmond írói eszköztárának..." (Nagy Miklós) A regény nyelve a mai olvasó számára kétségtelenül élvezetes, "régies" nyelv. Nyelvújítási szavak, tájszavak, magyarosított latin kifejezések mind-mind a 19. század második felének jellemzői. A regény történelmi hűségéről elmondható, hogy a légkör és események, melyeket ábrázol, valóban a 17. századi Erdélyre vallanak. A fejedelem és a történelmi személyek ábrázolása, ha egyénített is, megfelel a tényeknek.

Zord idő (idézetek és tartalom)

Az ember egymást falva hízik, s alkalmasint csak az nem keres mentől táplálóbb eledelt, akinek gyomra elromlott, és nem bír könnyen emészteni.
(II.5)

De a gondviselés kegyelme gyakran rejt a keserűbe is valami vigasztalót, hogy ne szokjunk el sem a reménytől, sem a szeretettől, s a szétdarabolt magyar föld részei teljesíthetnek külön oly hivatást, melyet együtt bizonyos korszakban képtelenek volnának betölteni.
(II.8)

A regényben Kemény visszatért Martinuzzi György korához, s az eseményeket Buda eleste köré sűrítve állítja szembe egymással. Komjáthi Elemér poétikus és Barnabás diák egyidősek és árvák. Mindkettejüket ugyanaz az idős testvérpár, Deák István és Dániel fogadta örökbe valaha, és mindketten az egyik öreg úr lányát, Dórát szeretik, aki Elemért választja. Barnabás viselkedésébe, paranoiájába belejátszik a tudat, hogy valaha vagyonos apját árulás miatt ölték meg, és anyja beleőrült az elvesztésébe. A két fiatalember Budára indul katonának, hogy harcoljanak a török ellen, de Barnabás váratlan fordulattal beáll török szpáhinak, csak hogy megölhesse vetélytársát....

Özvegy és leánya (idézet és tartalom)

Judit átölelé unokahúgát, könnyeivel áztatá az aranysárga fürtöket, csókjaival hinté el a könnyező szempillákat, a reszkető ajkat, a szenvedő leányt. - Most értem szerencsétlenségedet. Menyasszonyi fehér köntösöd mennyi özvegy gyászruhájánál sötétebb!

A regény központi hőse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerző szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. Gyűlölettől fűtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hőseit idézi. Az eszközeiben nem válogatós Tarnóczyné ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerűnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el. A regény bővelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemző készséggel párosulnak. A szerző kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motiválások erőssége ebben a művében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen művészi értékei a mai olvasót is fogva tartják.  

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu