Rubáiyát (ismertető és részlet)

XII. Rubái

Egy jó Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a vadonban, - óh
Paradicsom rögtön a sivatag!
(Szabó Lőrinc fordítása)

Elbújtat véled a sűrű bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor
Dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
(Sziklay Andor fordítása)

Omár Khajjám a perzsa költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Európában mindmáig talán ő az egyetlen perzsa költő, akit ismer és olvas a nagyközönség. A 11-12. századi költő népszerűsége azóta töretlen, hogy Edward Fitzgerald, Omár európai felfedezője 1859-ben megjelentette hetvenöt rubáiból álló Omár átköltéseit. A rubái a perzsa költészet sajátos műfaja, leginkább az epigrammához hasonlít. Négysoros, rímes időmértékes rövid vers, amely általában ellentétre épül. Aforisztikus műfaji jellegének megfelelően gyakran kétértelműséget hordoz. Az alapvetően vallásos jellegű rubáit Omár Khajjám emelte a legmagasabb költészet csúcsára, és tette a világi örömöket dicsőítő, a sors gonoszsága és értelmetlensége ellen lázadó világi műfajjá. A most megjelent kötet Omár Khajjám 102 rubáiját közli Szabó Lőrinc fordításában. Szabó Lőrinc Edward Fitzgerald átköltéseit vette alapul, és többször is átdolgozta első, még tizenkilenc éves korában, 1920-ban készült fordítását. Az 1930-ban kiadott második változat (melyet 1943-ban egy harmadik követett) a legköltőibb, ezen túlmenően híven tükrözi Omar Khajjám verseinek értelmét, gondolati tisztaságát. Ez a fordítás annak idején néhány bibliofil példányban látott napvilágot, majd 1965-ben a nagyközönség is megismerhette. A nyomdailag is igen színvonalas, most megjelent (2006) kiadvány ennek alapján készült. Értékét emeli, hogy minden egyes rubái mellett a nemrég elhunyt Szász Endre illusztrációi láthatók. A kötethez Vekerdi József írt részletező utószót, ebben ismerteti Omar Khajjám korát és életét, a rubái műfaját; értékeli Omar Khajjám költészetét, valamint körvonalazza azt az érési folyamatot, amelynek során Szabó Lőrinc Omar-fordításai fokozatosan alakultak, módosultak költői pályájának fejlődésével párhuzamosan. A kötet végén megtalálható az a tematikai felosztás is (a második kiadás rubái számaival), amely Szabó Lőrinc kézirathagyatékában maradt fenn Alcímek az Omar Khajjám vers-csoportok elé címmel, és amelyet a költő készülő, de soha el nem készült negyedik Omar Khajjám-kötetében kívánt bevezetni.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A MULANDÓSÁG MÁMORA (idézet és ismertető)

Száz rubáí 14 magyar műfordító tolmácsolásában
Válogatta: Steinert Ágota
Terebess Kiadó, Budapest, 1997

100

Mért vágja földhöz minden cserepét
az Alkotó, ha készítménye szép?
Semmi sem jó Neki, amit teremt?
Vagy kontár munka, azért veri szét?
fordító - Faludy György

S társa folytatta: – „Mondják, Valaki
fenyeget, hogy majd Pokolra veti
elrontott Fazekait – No de hát
jó Cimbora az, nem fog bántani!”
fordító - Szabó Lőrinc

Mester, ki a formákat elő-formáztad,
csonkán mire hagytad valamennyit te magad?
Jó lett, ami jó; mi végre ép mégse marad?
Rossz lett csupa tiszta terv – te mondd hát, ki miatt?
fordító - Tandori Dezső

Mikor a Mester anyagot kever,
mért nem vigyáz jól, hogy minő a szer?
Miért tör össze, ha jól alkotott
s ha rosszul, érte mért velünk perel?
fordító - Sziklay Andor

Mikor a négy elem kezétől összeállt,
hogy ejtett a Mester az arányban hibát?
Hogyha műve remek, miért zúzza össze,
s ha nem az, a romlás okozója ki hát?
fordító - Hegyi Endre

Omar Khajjám a világirodalom egyik legkitűnőbb, de egyúttal egyik legrejtélyesebb költője. Ma sem tudható pontosan, hány rubáít (négysoros, sajátos szerkezetű és rímképletű verset) írt, az még kevésbé, hogy e költemények egy, a haláltól félő, a mulandóság árnyai elől borba, szerelembe, barátok közti vigasságokba menekülő ember profán vallomásai-e, avagy egy, a misztikus mohamedán tanokban járatos, mindent szimbólumnak, túlvilági utalásnak felfogó vallás- és erkölcsbölcselő enigmatikus énekei-e. A költemények mindenesetre - így vagy úgy értelmezve is - remekművek, amelyek a világköltészet nagy kánonjához tartoznak. Magyarra a legtöbb hitelesnek tekintett rubáít Szabó Lőrinc fordította le, a mostani kiadás nagy érdeme és érdekessége, hogy 14 költő és műfordító átköltéseit hozza, egy-egy rubáí esetében akár több fordítást is (Abet Ádám, Baktay Ervin, Faludy György, Franyó Zoltán, Képes Géza, Tandori Dezső, Weöres Sándor stb.). - A kötet minden költészetkedvelő olvasó csemegéje.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői