Könyörgés a pénztárosnőkért

te akihez imádkozni szoktam
vedd észre a kialvatlan asszonyokat egyszer
add hogy jó férfiak várjanak rájuk otthon

úgy zötyögnek a zörgő autóbuszokon
az álmot elveri szemükből a zakatolás
repítsd fel őket hadd szálljanak

jöjjön idő mikor a világot körüljárják
és nem álmodnak ajtócsattogást

s ha fölszállnak
öleljék őket
puhán hintázó zöld egek

és vidd őket a kísértésbe egyszer
hogy legyen mire emlékezzenek

Óda

az ember dolgozik

az embert vonatok tapossák el

az ember koponyáját
fejszével szét lehet zúzni

az ember semmit sem tehet a halál ellen

az ember törhetetlen.

Az öreg ló

mától kezdve se ekét
se szekeret
nem húzok
hátamon nem törnek
villanyelet
mától kezdve a szügyemen
ezerjófűtől
begyógyulnak a sebek
mától kezdve egész nap
legelhetek
és nem lesz mától kezdve
semmi
csak heverni az árnyékban
és enni
s ahova most is hoztatok
a folyóhoz jövök
ha szomjazom nagyon

mért üttök agyon