Csalódások
vígjáték

A Csalódások - Kisfaludy egyik legjelentősebb színműve ill. vígjátéka, amely napjaink színpadán ritkán kerül műsorra. A realisztikus vígjáték kitűnő jellemrajzokat rejt magában, de ugyanakkor jól felépített helyzetkomikumok sorozatával már a reformkor irodalmában "európai színvonalú" alkotásnak számított. Nyelvezete szereplőkre egyénített, tovább fokozva így a vígjátéki hatást. Irodalmi igényessége mellett témája is időszerűvé teszi. A "pénzt szerezni mindenáron" elve, szinte valamennyi főszereplő cselekvésének és szándékának fő motívuma. A nyakig eladósodott bárótól az uradalmi gazdatisztig mindenki- a fiatal szerelmeseket kivéve- a vagyon és a pénzszerzés különböző módozatain töri a fejét. Ennek legbiztosabb módja az "érdekházasság", amely realizálása természetesen nem jár sikerrel.  

A pártütők
vígjáték

Pesten élve az író más távolságból szemléli a hátrahagyott táblabíró világot. Ennek eredménye első vígjátéka, "A kérők". Bírálata a következő vígjátékban, A pártütőkben elmélyült. A magyar falu elmaradott életét tűzi jelenetében tollhegyre. Arról szól, hogy az alantas szellemi szinten tartott falusi nép kiszolgáltatva él önkényeskedő és műveletlen vezetőinek. Elsőként mutat rá a vígjáték az igazság abszurditására - majd két évtizeddel Kölcsey és hárommal Eötvös hasonló ábrázolása előtt! -, mint ahogyan az ország fennálló közigazgatásának alkalmatlanságáról is elsőként nyújt képet. De mindenekelőtt a
konzervatimizmus szellemi – erkölcsi terrorjának kritikai ábrázolás terén ad maradandót.

NÉPDAL - Szülőföldem szép határa!

Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.

Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől.

De azok nem vigasztalnak,
Bús szívemmel árván hagynak;
Árván élek bús szívemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.

Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.

Auróra

1821 telére megjelentet egy új publikációs formát – az irodalmi zsebkönyvet, az almanachot. Címe "Aurora", hajnal. A zsebkönyv, mint műforma sok írót volt képes egyesíteni, ugyanakkor változatosságával, olvasmányosságával megnyerte a közönség – elsősorban a női olvasók – érdeklődését. 1822. évi első
kötetével Pest végérvényesen központjává vált az irodalomnak. 15 éven át 16 kötete jelent meg. Irodalmi jelentőségét aligha lehet eltúlozni. Ez a vállalkozás szervezett nálunk először mind szélesebb közönséget – az új eszmék, a romantika jegyében. Itt lett népszerű a nemzeti múltba való fordulás, a honfoglalás téma, illetve a másik irány: a maradi nemességet bíráló elbeszélő realizmus. S Kisfaludy elvszerűen elterjeszti zsebkönyvében a Karinthy által kezdeményezett, új irodalmi nyelvet. Mindez összefügg azzal, hogy az Aurorában az irodalmat kezdettől fogva az időszerű nemzeti-társadalmi fejlődés szolgálatába kívánta állítani. Az a gesztus is jelzi ezt, hogy munkatársai közt rendszeresen helyet biztosít a nőknek – ennek előtte ez elképzelhetetlen lett volna. A nőktől várja leginkább a nemzeti szellem elmélyítését. Kisfaludy Károly fiatal írókat szólaltatott meg a zsebkönyvben, pályakezdőket, úgy mint: 1823-ban a 18 esztendős Bajza Józsefet és a 17 éves Toldy Ferencet, 1824-ben pedig a nem sokkal idősebb Vörösmarty Mihályt és Czuczor Gergelyt. Bajza – Toldy – Vörösmarty triászvalósággal rajongott Kisfaludyért. Ő lett a szerveződő irodalmi élet vezére. Az Auróráról nem mondhatunk elismerőbbet annál, hogy 1829-es kötetében jelent meg Kölcsey Himnusza, az 1837-éviben pedig a Szózat, Vörösmarty nemzeti imádsága. Az irodalmi almanachot főleg azért vették az olvasók, mert olvasmányos volt. Novellák sorát – ez új műfaj volt, azaz kisméretű, egységes szerkezetű elbeszélést, mely hazai miliőben játszódott.