A Nagyváradot délről, madártávlatból ábrázoló rézkarc művészettörténeti szempontból legfontosabb részlete a 16. században olaszbástyás rendszerrel kiépített, szabályos ötszög alakú vár. Közepén látható a Szent László és Zsigmond temetkezőhelyeként is szolgáló, mára gyakorlatilag teljesen elpusztult székesegyház, amely a 19. század végi ásatások ellenére alig ismert. A székesegyháztól közvetlenül balra megjelenő, E betűvel jelölt lovas a kép magyarázata alapján a vártól délkeletre látható, vágtázó lovasokkal ellentétben nem valós alakot ábrázol, hanem a Márton és György kolozsvári szobrászok által 1390 körül bronzból öntött Szent László-lovasszobrot. Az 1660-ban elpusztult szobor témája és technikája, illetve a Mártontól és Györgytől fennmaradt egyetlen mű, a ma Prágában látható, a lovas Szent Györgyöt ábrázoló szobor alapján nemcsak a Zsigmond-kori Magyarország, hanem Európa művészetének is meghatározó alkotása lehetett.