A HOMÁLYBÓL

Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én.
Míg más napok ragyogtak egyre
S imádta őket mind a nép;
Addig szivem nem látta egy se,
Nem érzé tiszta, nagy hevét.
Sugaramat nem verte vissza,
Magamban égő láng valék;
Világomat gyönyörrel itta
Csupán a könnyü, tiszta lég.
Csupán a boldog csillagokra
Néztem föl a nagy éjszakán,
Velük keringve és lobogva
Epedtem fensőbb lét után.
De mostan szívem szerteárad,
Gátját szakítva szétömöl,
Keresve földi, égi társat,
Kire borulni szent gyönyör.
Melege, fénye széjjelomlik
Elűzve a sűrű homályt,
És millió sugárra foszlik,
Hogy minden szívet járjon át.
Rohanj a lelkek tengerébe
Lelkem, te büszke nagy folyam!
Szakadj a boldog összeségbe,
Hová minden világ rohan!
Halj át az élet-óceánba
És mindenekbe halva élj!
A szellemek rokon világa
Szavadra rég figyel: beszélj!
Ölelni vágyom a világot
És sírni milliók szivén!
Beoltani e tiszta lángot
Vágyom milljók szivébe én.
Ó, jöjjetek velem repülni,
Velem zokogni, zengeni,
Egy érzelemviharba dűlni,
Egy indulatba rengeni!
Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!

Szenic, 1894. júl. 19.

Forrás: Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár honlapja

SZERETNÉK ...

Szeretnék sírni lábaidnál,
Míg csupa boldogságot innál.
Reád meredni dúlt szememmel,
Míg játszanál széttört szivemmel;
Rontó igét fövénybe írni,
Mikor szived más fogja bírni;
Sebeimet büszkén mutatni,
Ha örömed, mint tenger, annyi.
Szeretnék lenni megalázva,
Míg elmerülnél dőre lázba.
Szeretnélek ragyogva látni,
S a pompa közepette - szánni!

[1877]

VÉREMMEL ÍRTAM ...

Véremmel írtam ezt a dalt,
Hogy véred korbácsolja fel!
Küzdd végig a nagy viadalt!
Halál reá, ki vesztegel!
És tűzbe mártám tollamat,
Hogy olthatatlan lángra gyúlj!
És érezzed hatalmamat,
Mely szívbül jő és szívbe nyúl.
Tűztől fogant a gondolat,
De mi világra szülte: vér.
Ember! Rázd le a láncokat,
Hogy szabad légy, azért levél!

Forrás: Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár honlapja

töredékek - vázlatok
[DE TI, ÉLŐSDI, CSALFA NÉP ...]

De ti, élősdi, csalfa nép,
Csak hagyjatok, ha nem szerettek!
Magányos mind, mi nagy, mi szép;
Magába csak a gyáva reszket.
Álmodva, küzdve és csapongva
Magán, de úr vagyok honomba!
Villám lován minek a kantár?
Dicsőbb, ha szabadon rohan:
Minél magányosabbnak, annál

[BOLDOGOK, KIK SÍRNAK ...]

Boldogok, kik sírnak, mert sírni is édes.
S örökké fog enni az örökké éhes.
Az örökké szomjas igazságot iszik,
És mindig mosolyog, ki mindig könnyezik.
Nagyobbnak érzem önmagam.

Forrás: Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár honlapja

Diadalének (részlet)

Legyőztem az átkot,
Kivívtam a pálmát,
Az istenörömnek
Örök tüze jár át.
(1. vsz.)

(1893)

Forrás: Fazekas Enciklopédia