Glasgow, legmeghatározóbb építésze Charles Rennie Mackintosh volt, a 20. század elején, akinek stílusát talán valahová a szecesszió és a Bauhaus közé lehetne beskatulyázni. Arra törekedett, hogy az épületet az egésztől a legkisebb részletig teljes egységben alakítsa. Szülővárosa a 19. század utolsó harmadában hihetetlen ipari fejlődésen ment keresztül, amelyet gazdag művészeti és tudományos élet tett teljessé, s kerülhetett egyfajta csodaként a perifériáról Európa gazdasági és kulturális vérkeringésének centrumába. Mackintosh a 'Glasgow-i' négyek vezéralakjaként, 29 évesen megtervezte legismertebb művét a glasgow-i Művészeti Főiskola új épülettömbjét, amelynek építészeti és művészeti jelentőségét hazájában kevesen ismerték fel. Annál több elismertség és megbecsülés övezte munkásságát a kontinensen. Bécsben, Torinóban, Párizsban és Darmstadtban, az európai szecesszió főbb központjaiban rendszeresen kiállították munkáit és hatása a kortárs építészekre és iparművészekre elementáris volt. Általa tervezett épület még Glasgowban a Lighthouse, amely modern művészeti központnak ad otthont. A glasgow-i művészeti iskola élén is a művész állt. A hagyomány és a modernizmus, a gyakorlat és ugyanakkor a művészettel összefonódott építés szintézisét Mackintosh a Windy Hill házban valósította meg. A barátjával, Herbert Macnairrel és a Macdonald nővérekkel (Margaret és Frances Macdonald) való társulása a glasgow-i stílus létrejöttét eredményezte, az álomszerű spiritualizmus, a természetellenesen vékony alakok, a mértani elemek, négyzet és téglalap alakú idomok alkalmazását. Legjelentősebb munkája az 1897-ben emelt glasgow-i művészeti iskola épületén kívül a kiteljesedett, a külső és a belső tartalmak teljes összefonódását magában foglaló művészi egésznek tekintendő Hill House szalon sorolható. A 20. század végi otthonok nappalijaiban és halljaiban is kedvelt bútorai az építésznek két évtizedes alkotói periódusát ölelik fel. Mackintosh épületeinek és bútorainak fő jellemzője a tradicionális anyagok, így a kő, a fa és az üveg valamint a különféle kézműves technológiák tisztelete, amely az 'Arts & Crafts' mozgalom elveiből származtak. Ugyanakkor különösen bútorainál szembetűnő, hogy szinte kivétel nélkül sohasem hagyta meg eredeti, nyers színvilágában a fát, hanem fekete vagy fehér színű bevonatot kapott. Ez a dekorativitásra való törekvés azonban már a szecessziós művészt jelzi műveiben. Charles Rennie Mackintosh, a századforduló szecessziós építészetének és iparművészetének kimagasló alakja, életének utolsó évtizedében szinte kizárólag akvarelleket festett. Az elfeledettség és a magány keserű évei jutottak osztályrészül egy olyan művésznek, aki képes volt zseniálisan ötvözni korának legfrissebb, legizgalmasabb művészeti törekvéseit a skót és a kelta kultúra ősi elemeivel. Mackintosh kevés megvalósult épülete ma művészeti zarándokhely, bútorai pedig a design hallhatatlan klasszikusai közé tartoznak.

Kronológia:

• 1893 Az első nagyobb megbízása, a Glasgow Herald Newspaper épülete, közismert néven a Lighthouse,

• 1894 Queen Margaret Medical Kollégium és Egyetem, Glasgow

• 1895 Martyrs' Public School, Glasgow

• 1896 Dekoratív tervek - Miss Cranston's Tea Rooms, Buchanan Street; Glasgow Exhibits at the Arts and Crafts Exhibition Society, London

• 1897 A Glasgow School of Art és a Queen's Cross Church tervei

• 1898 Glasgow International Exhibition épületei, elkezdi bútor terveit és dekoratív épület tervei: Miss Cranston's tea rooms, Argyle Street, Glasgow

• 1899 Windyhill, Kilmalcolm terve

• 1900 Daily Record újság épülete Windyhill, Kilmacolm

• 1901 Mackintosh és felesége Margaret együtt dolgoznak, elkezdik a nemzetközi munkákat. Ők tervezik a Warndorfer Music Salon Bécsben és a Exhibition
  Room Moszkvában

• 1901-03 Terveik: az "Art Lover" ház (Bellahouston Park, Glasgow), a Hill Ház Helensburgh-ben Walter Blackie könyvkiadónak, a Scotland Street School és a
  Willow Tea Szoba a Sauchiehall Street-en Miss Kate Cranstonnak.

• 1915-23 Londonban dolgozik, akvarelleket fest és textileket tervez

• 1916 78 Derngate, Northampton belsőépítész tervei W. J. Basset-Lowke-nek.

• 1923-27 Dél-Franciaországban akvarelleket fest.