FABULA FELESÉGEI

A kötet a Fabulya feleségei című kisregényt és az Előadók, társszerzők című munka tizenegy novelláját tartalmazza. A regényhős, Fabulya valaha költő, később zugkönyves, hipochonder, négy feleséget elmorzsoló parazita, öntörvényűen szívós, mert - logikával követhetetlen - démoni típus: önzése kisszerűségében is nagyszabású. A másik kulcsfigura Turcsányi: ütődött, mindig éhes, pénztelen fél tehetség, ugyancsak írójelölt, valamint a szervezés kezdeti állapotában stagnáló népművelés kínosan tudatlan káderei, könyvtárosok és a hatalom újsütetű haszonélvezői, a magukat fizikai munkára képtelennek érző, de sok becsvággyal megvert szerencsétlenek zsúfolódnak és bolondítják egymást a könyv lapjain.
Az Előadók, társszerzők eredeti kiadásakor, 1970-ben arra utaló alcímmel jelent meg, hogy az írások keletkezési ideje 1950-52. Ez az irodalomtörténetileg igen fontos és érdekes adat ebből a kiadásból hiányzik. Bárhogy is legyen, a tizenegy elbeszélés és a Fabulya feleségei című hosszabb történet az ötvenes évek magyar értelmiségi életformájának, az előadásokból, bedolgozásokból, névtelen fordításokból tengődő kényszerű bohémiának páratlan dokumentuma, sőt jóval több annál. Ezek között az írások között található a magyar novellairodalom néhány legszebb darabja (Előadó érkezik; Előadó eltűnik; Előadó hazamegy). Az önéletrajzi, naplóelemeket is fölsorakoztató kötet lélektani, esztétikai és kortörténeti dokumentum. Domokos Mátyás utószava zárja a munkát.

CsUTAK ÉS A SZÜRKE LÓ

Egy alkalommal nagy feltűnést kelt az utcán egy vágóhídra vezetett öreg szürke ló. Egy kisfiú, Csutak szíve megesik az állaton; az ócskavas telepre bezárt lovat társaival a sötétség leple alatt elrabolja. A ló új értelmet ad életüknek, különösen Csutakénak, aki minden gondolatát, gondosságát rápazarolja. Még egy volt - gyermekszínész - iskolatársát is fölkeresi és elmesél neki mindent. A találkozás megalapozza a ló karrierjét és Csutak becsületét. A lóból "filmsztár" lesz, Csutakból pedig befolyásos személyiség: megnő a tekintélye barátai szemében. A könyv stílusát korszerű, filmképekre emlékeztető látásmód, mulatságos helyzetek, csattanós lírai alakrajzok és környezet jellemzik. A regény a nyolc éven felüli gyermekolvasóknak tartalmas szórakozást ígér.

A "pálya szélén"

Az 1950-es évekbeli rettegésről és egzisztenciális kilátástalanságról – amikor az írót hallgatásra ítélték és a "pálya szélére" állított értelmiségiek életét élte (akik kénytelenek voltak minden szellemi segédmunkát elfogadni) – először a Fabulya feleségei, majd az Előadók, társszerzők számol be. A két kisregényben írókról és részben az írásról magáról esik szó. A pálya szélén című kisregény viszont egy fáradhatatlan edzőt mutat be, aki nem mond le MB2 csapatáról. "Valaha neki is lehetett neve. Miért éppen neki ne lett volna?" – így mutatja be az író ’Csempe-Pempét’ – ami magában is elég kétes eredetű név. Mándy sikeres regényének azonban van egy másik, egzisztenciális rétege is.
  

Régi idők mozija

Az 1920-as évek moziját bemutató novellafüzér hősei világhírűek: a jól ismert Mándy-világ mellett a könyvnek dokumentum értéke is van. A történetből sikeres film készült. A novellákat a fiú szemszögéből látjuk. A tipikus háttér csak a valóság egyik rétege a fantázia, a mozinak a fiú által elképzelt világa mögött. A mitikus történeteket legtöbbször ő maga találja ki, például amikor Charlie Chaplin próbálja helyreállítani öccse megrendült önbizalmát, mondván, hogy tőle függetlenül kell megtalálnia a tehetségét, mivel ő már be van zárva a maga által teremtett szerepbe, az öccse viszont még bármi lehet. A fiú apja, a filmkritikus súlyos anyagi nehézséggel küzd. Szállodai szobában laknak, legtöbbször nyakig az adósságban. Az apa legalább akkora mítoszteremtő, mint a fia. Őnélküle nagy tehetségek vesztek volna kárba. Számtalan fontos embert ismer, még ha nem is ismeri meg például a portás, vagy eltűnik előle az étteremtulajdonos, vagy régi iskolatársa, a mozi igazgató.

Mándy Iván művészetében a futball különleges helyet foglal el. A játék – és a hozzá kapcsolódó valamennyi ceremónia, a titokzatos háttér, a zöld gyepen küzdők és a fanatikus drukkerek lelkivilága – az írásművek fontos motívuma: varázserővel bíró látványosság, férfias próbatétel, kultikus szertartás, az ügyességnek, az állóképességnek, a tehetségnek s még sok minden másnak legendás terepe. 

Huzatban

Mándy utolsó írásai az öregséggel és a halállal foglalkoznak. A Huzatban a hosszabb címadó novella mellett rövidebb írásokat tartalmaz. "E próza-miniatúrák, etűdök, ujjgyakorlatok az elbeszélésnek és a gondolkodó írásnak teljes skáláját kínálják: megfigyelések, leírások, események, álmok, elemzések, magánmitológiák, egy letűnt világ fosszíliái, düledező bérházak, emléktöredékek, nyugtalanító élmények, álomképek, látomások és árnyak jelennek meg bennük" – írja Clara Györgyei. A légyvadász kötet novellái a halálról szólnak, de a szokásos Mándy-féle humorral.
.