Az expresszionista festés egyik legérdekesebb és legnagyobb németországi képviselője igazi bajor volt, Münchenben született 1880. február 8-án. Apja rajztanár volt és festő, aki fiát a történelmi-mitológiai festészet szellemében tanította. Marc, csak 20 éves korában döntött a festészet mellett és a müncheni akadémián tanult. 2 év múlva rövid időre Itáliába és Párizsba utazik. Foglalkoztatja a Kelet: 1904 és 1907 között készítette el Stella peregrina c. illusztrált albumát, amely modern és keleti verseket tartalmazott. Depressziós, szerelmi életében is viharok dúlnak. Hetekig él egy tanyán a bajor hegyek között, búfelejtőnek az állatokat tanulmányozza. Ekkor készült melankolikus képe A halott veréb. A következő évben bátyjával Görögországba utazik, ismét állatképeket rajzol, a halál gondolatával társítva. 1907 tavaszán megnősül, de a házasság csak pár óráig tartott, Párizsba utazott, ahol megismerkedik Van Gogh festészetével, ami nagy hatással van rá. Tudatosan tanulmányozza most már az állatokat, színei kezdenek élénkülni. 30 éves, amikor megrendezheti első igazi kiállítását a Brakl Galériában. A sajtó dicséri a kiállítást. Második kiállítása viszont, a kritikusok körében nagy felháborodást kelt. Piktúrája bizonyos misztikus szimbolizmust egyesít az expresszionista felfogással. Formafelfogása, erős szerkesztő érzéke igen közeli vonatkozásba hozzák a kubizmussal is. Témájára nézve munkái túlnyomórészt állatképek. A tízes évek elején Marc piros, kék és sárga ló figurákat fest. Ez a néhány év életének legtermékenyebb és legboldogabb korszaka. Házasságot köt egy erős egyéniségű, munkára serkentő textil művésszel. (Maria Frank). Wassily Kandinsky-vel közösen harcias propagatív albumot adtak ki új festői eszméik terjesztésére Der blaue Reiter címmel. 1913-tól Marc új utakat kezd keresni. Az 1912-es Tigris a dzsungelben már e változás jegyében születik. A tigrist és a környező tájat kubista szellemben formálja, a kemény, töredezett formák növelik félelmetessé a képet. A festő végül is idegennek érzi ezt a felfogást. Az 1913-as Mandrill c. képén, jól megfigyelhető az állati test átváltozása elvont, expresszív formává. Az összekuporodó, bozontos, önmagában is színes majomból sodró lendületű forgástest lesz, a háttér foltjai még zaklatottabbá teszik a kompozíciót. A kép azonban még rendezett: tájképi háttérbe helyezett állat. 1914 elején szakít az állatképekkel, - az absztrakt festészettel kísérletezik, a konkrét világtól független témákat igyekszik találni. (Vidám formák, Széttört formák, Absztrakt kompozíció). A háború alatt alig akad alkalma festeni. Megbízást kap - "absztrakt" festészettel bízzák meg: ágyúkat álcázni. A "háborús vázlatkönyv" stílusát a háborús környezet magyarázza. Lotaringiában fatörzsekből összehordott fedezékek, szürke ruhák és ló hullák veszik körül. Érdekes, a halott lovak egy képében sem jelenik meg. Leveleket ír, lovagol, sokat olvas, optimista saját jövője tekintetében. 1916. március 4.-én reggel is ebben a hangulatban írja meg feleségének szokásos levelét. Aznap délután 4 órakor éri a halálos golyó.

A tragikus korai halál után Marc művészi tekintélye átmenetileg nő. Ez a felfogás 1933 után gyökeresen megváltozik. Munkásságát nálunk kevesen ismerik, de hazájában ma talán a legkedveltebb modern festő. Életműve befejezetlen, nem tudhatjuk merre vezetett volna derékba tört pályája.