
Franz
Marc
(1880
– 1916)
német festőművész, grafikus
|
Az
expresszionista festés egyik legérdekesebb és legnagyobb németországi
képviselője igazi bajor volt, Münchenben született 1880. február 8-án. Apja
rajztanár volt és festő, aki fiát a történelmi-mitológiai festészet szellemében
tanította. Marc, csak 20 éves korában döntött a festészet mellett és a müncheni
akadémián tanult. 2 év múlva rövid időre Itáliába és Párizsba utazik.
Foglalkoztatja a Kelet: 1904 és 1907 között készítette el
Stella peregrina
c. illusztrált albumát, amely modern és keleti verseket tartalmazott.
Depressziós, szerelmi életében is viharok dúlnak. Hetekig él egy tanyán a bajor
hegyek között, búfelejtőnek az állatokat tanulmányozza. Ekkor készült
melankolikus képe
A halott veréb.
A következő évben bátyjával Görögországba utazik, ismét állatképeket rajzol, a
halál gondolatával társítva. 1907 tavaszán megnősül, de a házasság csak pár
óráig tartott, Párizsba utazott, ahol megismerkedik Van Gogh festészetével, ami
nagy hatással van rá. Tudatosan tanulmányozza most már az állatokat, színei
kezdenek élénkülni. 30 éves, amikor megrendezheti első igazi kiállítását a Brakl
Galériában. A sajtó dicséri a kiállítást. Második kiállítása viszont, a
kritikusok körében nagy felháborodást kelt. Piktúrája bizonyos misztikus
szimbolizmust egyesít az expresszionista felfogással. Formafelfogása, erős
szerkesztő érzéke igen közeli vonatkozásba hozzák a kubizmussal is. Témájára
nézve munkái túlnyomórészt állatképek. A tízes évek elején Marc piros, kék és
sárga ló figurákat fest. Ez a néhány év életének legtermékenyebb és legboldogabb
korszaka. Házasságot köt egy erős egyéniségű, munkára serkentő textil művésszel.
(Maria Frank). Wassily Kandinsky-vel közösen harcias propagatív albumot adtak ki
új festői eszméik terjesztésére Der blaue Reiter címmel. 1913-tól Marc új
utakat kezd keresni. Az 1912-es
Tigris a dzsungelben
már e változás jegyében születik. A tigrist és a környező tájat kubista
szellemben formálja, a kemény, töredezett formák növelik félelmetessé a képet. A
festő végül is idegennek érzi ezt a felfogást. Az 1913-as
Mandrill
c. képén, jól megfigyelhető az
állati test átváltozása elvont, expresszív formává. Az összekuporodó, bozontos,
önmagában is színes majomból sodró lendületű forgástest lesz, a háttér foltjai
még zaklatottabbá teszik a kompozíciót. A kép azonban még rendezett: tájképi
háttérbe helyezett állat. 1914 elején szakít az állatképekkel, - az absztrakt
festészettel kísérletezik, a konkrét világtól független témákat igyekszik
találni. (Vidám formák,
Széttört formák, Absztrakt kompozíció).
A háború alatt alig akad alkalma festeni. Megbízást kap - "absztrakt"
festészettel bízzák meg: ágyúkat álcázni. A "háborús vázlatkönyv" stílusát a
háborús környezet magyarázza. Lotaringiában fatörzsekből összehordott fedezékek,
szürke ruhák és ló hullák veszik körül. Érdekes, a halott lovak egy képében sem
jelenik meg. Leveleket ír, lovagol, sokat olvas, optimista saját jövője
tekintetében. 1916. március 4.-én reggel is ebben a hangulatban írja meg
feleségének szokásos levelét. Aznap délután 4 órakor éri a halálos golyó. |
ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: