Normandia területén nőtt fel. Maupassant árvagyerek. Anyja Flaubert ifjúkori szerelme, vagy olyasféle, a szövegek szerint reménytelen szerelem. A költői szerelmek öntörvényének megfelelően a hősnő egy Maupassant nevű emberhez megy férjhez. De minthogy az élet kiszámíthatatlan, Maupassant papa is, a hősnő is fiatalon elhagyja az árnyékvilágot. Előbb a papa. Az agglegény Flaubert - az irodalmi szeméremnek mindenben megfelelve - hátsó szándék, szexuális és egyéb tervek nélkül gondoskodik az ifjú árváról, és látván irodalmi tehetségét, elhatározza tudományos alapon írót farag belőle. Kényszeríti a tüzetes megfigyelésre, a koncentrált fogalmazásra, és annak tudomásulvételére, hogy az irodalom szavakból áll, tehát nem mindegy, mit használ. De Flaubert nem csak ennyit tesz. És ez a nem mindegy: beviszi a jóba, a meghatározó irodalmi belvilágba. Ahonnan, ha a tehetség nem hiányzik, egyetlen út vezet a Parnasszusra. 30 éves, amikor első novellája, a Gömböc (1880) című politikus társadalomrajza, egy Zola szerkesztette antológiában megjelenik. Flaubert, mint aki megtette, amit a haza követelt, meghal ugyanebben az évben. Maupassant pedig átveszi a stafétabotot. Tíz éve van hátra. Nincs negyven, amikor elméje elborul, negyvenhárom, amikor meghal egy elmegyógyintézetben. A tíz év alatt, dolgozik, mint a megszállottak. Egy verseskötet után tizenkilenc novelláskönyv, hat regény, három kötetnyi útirajz, irodalmi elmélkedés, egy rövid Flaubert-életrajz, kötetnyi színjáték. Alig világos, hogyan csinálta, mert eközben: társaság, nők, szalonok, utazások szárazföldön és tengeren.

Írásai erkölcsi és anyagi sikere lehetővé teszi, hogy totálisan merüljön az úgynevezett nagybetűs életben. Szeret és tud élni. Élvezi a francia konyhát, a francia (és olasz) nőket, vitorlázik Nizza és Antibes között, vadul terjeszti a szifiliszt, és pótolja a tengerész-kurvák öleiből, ha az övé fogyóban volna. Azután amikor betegsége az agyát is megtámadja (utolsó éveiben írástechnikája is megváltozik, besötétül, nem csak életehetőségei változnak végzetesen), befekszik meghalni Blanche doktor elmegyógyintézetébe. Háromszáz novellája óriási társadalmi keresztmetszetként kapcsolódik össze, megteremtve az európai kísértet- és fantasztikus novellát. A századvég egyik kiemelkedő epikusa, aki regényírókét is jelentős. Kiemelkedik a Szépfiú, az Egy asszony élete, valamint a Fifi kisasszony (1882). Feltáró, könnyed, meghökkentő (például A szörnyszülöttek anyja című novellája), fordulatos stílusú művei tették a kor egyik legolvasottabb írójává. Jól ismerte a társadalom szinte minden rétegét. Életműve átment a realizmusból a naturalizmus felé. Hatását a világirodalom prózatermésére igen pontosan felmérte az irodalomtudomány. Főleg novellája fogott az utána következő prózaírók technikáján. "Maupassant a világirodalom egyik leglebilincselőbb, legszórakoztatóbb elbeszélője. A stílus nagy varázslója. Mosolygunk, miközben tragédiákat veszünk tudomásul. Elbűvölő a szépség, miközben tudomásul vesszük, hogy milyen undorító az a polgári világ, amelyet ábrázol. Nála tetőződött a nyugati polgári irodalom." - írja róla Hegedűs Géza bácsi.

http://onagy.zoltan.terasz.hu/index.php?id=1486

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL