
Mario
Merz
(Milánó,
1925. január 1. – Torino, 2003. november 9)
olasz objektművész
|
Torinóban
nőtt fel, két évig volt orvostanhallgató az Universitá degli Studi di Torinón. A
II. világháború alatt csatlakozott a Giustizia e Libertá nevű antifasiszta
csoporthoz. 1945-ben letartóztatták és bebörtönözték. Az ott eltöltött idő alatt
szüntelenül rajzolt, mindenféle anyagra, ami a keze ügyébe került. 1950-ben
kezdett vászonra festeni olajjal. 1954-ben, a torinói Galleria La Bussolában
rendezett első kiállításán bemutatott képeinek organikus ábrázolásai Merz
szerint ökológiai rendszereket képviselnek. 1966 táján vásznait és objectjeit –
üvegeket, esernyőket és esőkabátokat – neoncsövekkel lyukasztotta át,
megváltoztatva az anyagokat a szimbolikus energiafeltöltés által. 1967-ben
számos művésszel együtt társaságot alapítottak, melyből a Germano Celant
kritikus és kurátor által arte poverának elnevezett, lazább értelemben vett
művészeti mozgalom lett. Az irányzatot antielitista esztétika jellemezte, s
képviselői a hétköznapi élet és az organikus világ egyszerű anyagait használták
műveikben, mintegy tiltakozásul az iparosítás és a fogyasztói társadalom
dehumanizáló hatása ellen. Merz 1968-ban talált rá a később jellegzetességévé
vált jégkunyhó motívumra. Az ősi nomád törzseknek művészete inspirálta. "Boszorkány
doktorként" fogja fel önmagát, aki a szellemiekben szegényes, csak
anyagiakban gazdag nyugati világ számára létrehoz egy gyógyhelyet (otthont),
ahol a traumák, kulturális sérülések meggyógyulhatnak. Központi formája az
iglu-forma (eszkimók jégkunyhóik).
A gömb forma tökéletesség- és világ-szimbólum; ugyanakkor a természetes és
mesterséges, a geometria és mesterséges egyensúlya, szintézise jellemzi az
iglukat). Általában fém vázat alkalmaz, amit agyaggal, viasszal, tört üveggel,
műanyaggal, hálóval stb. borít be. Gyakran – érdekes módon – számokat ír rájuk,
abszurd matematikai, geometriai képleteket. Van, amikor politikai szlogeneket,
idézeteket is ír. Van, amelyeknél a Fibonacci számok jelennek meg. A középkorban
fedezték fel újra az európai kultúrában, – a természeti növekedésnek a
matematikai számokba való foglalásai. Ezeket általában spirális formában írja
fel Merz (örök folyamat, változás, természet). Igluit dinamikus energia járja
át. Szelíd és mértéktartó, matematikához méltóan "fagyos" volt a
számösszefüggések alkalmazása a sokszorosan ismert "jégkunyhó (igloo)"
projektek esetében. A számok világával irdatlan méretű mentális tér áll a művész
rendelkezésére. Merz szerint a számok elterjesztése a művészek által művelt
területeken "politikai" értékkel rendelkezik, mert világosságot teremt.
Vagyis a művészetnek az utcára kerüléséhez a legegyszerűbb a számokat igénybe
venni. Valószínűleg többen tudnak számolni, mint jól olvasni, de Merz távol állt
attól, hogy az élet és a művészet lehetséges összeolvasztását ebben a
leegyszerűsített formában oldja meg. Általánosabb értelemben azért szövi át
gondolkodásmódját a matematikai rend és a magát fejlesztő elvont organizmus,
mert egy jól követhető dedukciót sejt mögötte. "Ha
a matematikai sorozatokat művészetként alkalmazni tudjuk, ez azt is jelenti,
hogy növények és állatok, vagyis az élőlények sokasodásának tanulmányozásából
szőtt rendet a szociológiába (a művészetbe) és az élet bármely összefüggésébe is
mint a növekedés metaforáját fogadhatjuk el." Forrás: ART portál |
ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: