Szülőföldje Németország délnyugati részén, a Sváb Alpokban fekszik. Münchenben nőtt fel nagybátyjánál, a szobrász Johann Baptist Straubnál, aki első tanára is volt. Ezt követőleg két évet töltött Grazban, anyjának egy másik fivére, Philipp Jakob Straub szobrászműhelyében. 1755 végén beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol Jakob Schletterer növendéke lett. Ezután állást kapott a császári Zeughausban. Ennek dísztermei számára alkotta meg 1760-63-ban első ismert műveit, a császári pár bronz mellszobrait és a trónörökös pár reliefjeit. Ehhez az irányzathoz tartoznak a Mária Terézia által megrendelt életnagyságon felüli ónszobrok is az uralkodói párról, 1764-66-ból. További portrék mellett vallásos témájú műveket is alkotott. Több olyan szobra is fennmaradt, amelyeket a Savoyai hercegnő rendelt meg. Életművének barokk periódusa 1769-ben ért véget Gerard van Swieten orvos hivatalos portré büsztjével, melyet a császárné rendelt meg.

Párhuzamosan készültek már az első kora klasszicista arcképek, amelyeket jellemző módon az Akadémiának szánt. Ezeken és a következő műveken azokat a benyomásait dolgozta fel, amelyeket 1765-ben tett római tanulmányútja során szerzett. A korai, szigorú, a római republikánus portrék által befolyásolt fejeknek az egyike 1769-70-ből Franz Anton Messmert, a híres orvost ábrázolja. Nagyjából ugyanekkor 1770-72-ben fogott hozzá Messerschmidt az ún. Karakterfejek munkájához, nyilvánvaló összefüggésben azokkal a paranoiás képzetekkel és hallucinációkkal, amelyektől a művész ekkoriban kezdett szenvedni. Messerschmidt egyre több összeütközésbe került környezetével. A helyzet akkor éleződött ki végképp, amikor 1774-ben hiába pályázta meg az üresedő professzori állást az akadémián, ahol egyébként 1769 óta tanított, sőt, kizárták az oktatásból. Megkeseredve hagyta el Bécset 1775-ben, átköltözött szülőhelyére, Wiesensteigbe, majd még ugyanabban az évben, egy meghívást követve Münchenbe. Itt két évig várt hiába a megígért feladatokra és az udvari foglalkoztatásra. 1777-ben Pozsonyban telepedett le, ahol fivére, Johann Adam működött szobrászként. Itt töltötte el életének utolsó hat évét, visszahúzódva a város szélén. Mindenekelőtt karakterfejeinek szentelte magát, mellettük azonban több portrét is alkotott, így Albert, szász-tescheni hercegét és a felvilágosult Kovachich Márton Györgyét, valamint kisméretű alabástrommedalionok sorát.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon