|
TÖRÖKORSZÁGI LEVELEK
1
CONSTANTINÁPOLYBAN GRÓF P…. E.…. ÍROTT LEVELI M… K…..
Gallipoliból, Anno 1717. 10. octobris.
Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen,
Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek
hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de
reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni! Látja
kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai. Hát
mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult
egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek. Némelykor azoknak a
tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak
azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek. De mégis olyan emberségesek
voltanak, hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Elég a', hogy itt
vagyunk egészségben. Mert a tengeren is megbetegszik az ember, nemcsak a földön,
és ott ha a hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepegyéje vagyon az ételre. De a
hajóban az a szüntelen való rengetés, hánkodás a főt elbódítja, a gyomrot
felkeveri, és úgy kell tenni, valamint a részeg embereknek, aki a bort meg nem
emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyában kelletett lenni vagy két
első nap, de azután úgy kellett ennem, mint a farkasnak. A fejdelmünk a hajóból
még nem szállott vala le, hogy a tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi
ajándékot külde és a többi között egy szép lovat, nyergelve. Itt a fejdelemnek
jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt
lenni, mintsem a hajóban. Édes néném, a kéd kedves levelit vagyon már két
esztendeje hogy vettem; igazat mondok, hogyha az esztendő egy holnapból állana.
Reménlem, édes néném, hogy már ezután, minthogy egy áerrel élünk, gyakrabban
veszem kedves levelét. De minthogy egynehány száz mélyfölddel közelebb vagyunk
egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek engemet szeretni. Én
pedig ha igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok, mert úgy tetszik, mintha
a ház keringene velem, mintha most is a hajóban volnék.
Mikes Kelemen török földre érkezésük után az átmenetinek vélt tartózkodás
napjainak megörökítésére irodalmi levelezésbe kezdett. A fiktív (el nem küldött)
levelek írója sem a lapokat, sem a keltezett leveleket nem számozta. 1717
októberétől 1758 decemberéig 207 levelet írt. A levélíró a képzeletbeli, fiatal
édes nénémmel való társalgással megteremtette a családias levelezés lélektani
alaphelyzetét, az érzelmi beleélés és személyes kifejezés meghitt irodalmi
keretét. Ifjú lelkére, kedélyére nehezülő bujdosásában a hazatérés reménye
tovatűnt, hangulata hullámzott, miközben folytatta leveleskönyvét. Csalódások és
megpróbáltatások közt föltárta érzelemvilágát, tudósított Rákóczi és társai
életéről, haláláról; élményei fogytával olvasmányemlékeit szőtte leveleibe.
Elbeszélő készsége, tréfára kész székely mesélő kedve, stílusfantáziája, eredeti
nyelvi tehetsége az általa megteremtett új műformában hatásosan érvényesül. A
rokokóra jellemző levélgyűjtemény Montesquieu keretes levélszatírája mellett a
korai felvilágosodás irodalmában az európai műfaji hagyomány újabb típusát
képviseli.
Forrás: MEK
Az idő jól
eltöltésének módja
Idegen országban, idegen nyelvből fordíttatott magyarra
Elöljáró beszéd
Ha a testi nyavalyák iránt azt
igazán tartják, hogy aki a nyavalyát nem üsméri, azt meg sem gyógyíthatja, a
lelki nyavalyák felől is hasonlót lehet mondani; mivel a’ bizonyos, hogy sokan
vannak olyan jó természetűek, akik el nem mulatnák az Istent azon kérni, hogy
meggyógyítsa gyengeségekből, hogyha megüsmernék a veszedelmet, amelyben vetik
őket.
A restség egyike azoknak a nyavalyáknak, vagy hogy jobban mondjam, az a többi
között legveszedelmesebb. Ez olyan elrejtett vétek, mely az egész világot
elrabolta; igen kevesen is vannak olyanok, ha ki-ki jól megvizsgálná magát,
akiben restség nem találtatnék, némelyekben több, némelyekben kevesebb.
Mindazonáltal nincsen talám senki is, aki magát restnek tartaná lenni; az igaz,
hogy ez a vétek olyan, mint a virág alatt elrejtett kígyó.
Erre való nézve, minthogy nincsen senki is, aki magának annyira ellensége volna,
hogy ne érezné nagy kötelességét az olyanhoz, aki tudtára adná, hogy meg akarják
étetni,* lehet tehát reménleni, hogy az értelmesek kedvesen veszik, és olvassák
ezeket a beszélgetéseket.
Ugyanazért is neveztem ezeket az idő jól eltöltése módjának, mert mindenféle
rendű és mesterségű emberek vehetnek magoknak valamely oktatást. És megláthatják
ezekből, mint kell az időt megkímélleni, és hogy micsoda jó erkölccsel kell az
embereknek gyermekségektől fogvást ellene állani a restségnek úgy, hogy egész
életekben nem fognak időt találni a henyélésre.
Ajánlom, Édes Jésusom, azt az időt, melyet ezen írásban töltöttem, és adjad,
hogy mind nékem, mind azoknak, kik ezt fogják olvasni, lelki hasznokra légyen,
és a te dicsőséges szent nevednek dicséretire.
Mikes kiadatlan keltezetlen kézirata: Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden
féle rendben – az író lapszámozásában 213 oldal; kézirattári számozása 112
levelet jelöl. A fedőlapot követő első levelet, a címlapot s az azutáni Elől
járó beszédet, a következő 4 db levelet és a kézirat végén lévő Táblát Mikes nem
számozta. A kávébarna színű, egész bőrkötésű negyedrét kézirat első rectóján
alul a bal sarokban évszám nélkül 26 aug. áll. A kézirat szabályosan
szerkesztett, egyenletes sorközzel, de nem nagy margóval; viszonylag kevés a
javítás benne. A papír állapota elég jó; a tinta színe egyenletesen barna,
szövege jól olvasható. A fejedelem udvarában a húszas években jelentkező súlyos
probléma, "az idő eltöltésének módja", sokat foglalkoztatta a levélírót. Rákóczi
maga is fölhívhatta kamarása figyelmét az általa már olvasott, Antoine Courtin
könyvére. Mikes átdolgozása föltételezhetően a húszas évek végére, a harmincas
évek elejére tehető, s létrejötte összefüggésbe hozható saját lelki és szellemi
igényeivel. A kéziratos tisztázat talán a negyvenes években keletkezett.
Forrás: MEK
Mulatságos napok
Három, erényekben,
jellemben, érzelmekben gazdag ifjú pár hat napot tölt egy Szamos-parti
birtokon, hogy napjaikat szórakoztató, egymást mulattató történetekkel
töltsék a szíves vendéglátó körében. Hat nap, hat történet, a világ minden
pontjáról, a világtörténelem különböző korszakaiból, szerelemről,
politikáról, érzelmekről, akadályokról és azok boldogan végződő
leküzdéséről.
|
