Édes fiam

Első nagy sikert elért drámájában, Keller gyáros háború alatti teteit teszi az igazság mérlegére. Keller, aki anyagi összeomlástól félve hibás alkatrészeket szállított a hadseregnek, közvetve saját fia halálát is okozta, sok más pilótáén kívül. Bűnössége emberileg és társadalmilag nyilvánvaló, mégsem vállalja tettét, mert: "akár háború van, akár béke, itt dollárokról meg centekről van szó... ha én börtönbe megyek, velem jöhetne ennek az istenverte Amerikának a fele" - mondja. Ez az egyértelműen kritikai realista dráma a háború utáni Amerika Kellerjeinek morális elitélésével akarta helyrebillenteni azt a mérleget, amely a bekötött szemű justícia kezében semmiképp sem akart elmozdulni.

Az ügynök halála

Akkoriban, Howard, számított még az ember - élt még a tisztelet, a barátság és a hála. Manapság minden rideg és halott: Kinek kell a barátság vagy - uram bocsá' - holmi egyéniség?

Eldobjátok az embert, mint egy kifacsart citromot - de az ember nem rothadhat el élve!
(Willy, II.)

Csak az a tiéd ezen a világon, amit el tudsz adni.
(Charley, II.)

(Ford.: Ungvári Tamás)

Itt már sokkal bonyolultabb probléma ábrázolására vállalkozik. Willy Loman, az ügynök egy életen át illúziókat kerget: gazdag szeretett volna lenni s erőssé, okossá, az élet legyőzőivé tenni fiait. De álmai, melyeket gyakran összekever a valósággal, nem teljesedhettek be, és nemcsak azért, mert ő volt gyenge vagy rossz ügynök, hanem mert a világ is megváltozott körülötte: az élet tempója is lüktetőbb, az emberek elszigetelődtek egymástól; nincsenek barátságok, nincs megértés. Csak küszködés van, magány és fáradtság. Ahogy Miller elénk tárja ezt az életéért és illúzióiért küzdő kisembert, pillanatról pillanatra szembesítve a jelent emlékeivel, a múlt valóságával; ahogyan érzékelteti, hogy az amerikai életformában csak az érzéketleneké, a gátlástalanoké, az erőseké a világ - tudjuk, hogy nemcsak álmai miatt maradt alul Loman a küzdelemben. Együtt érzünk az ügynökkel, mint ahogy Miller is együtt érez, azt írja róla: "Ez az ember tulajdonképpen bátor lelkű valaki, aki nem elégszik meg félmegoldásokkal, hanem végsőkig űzi, hajszolja az álmot, melyet önmagáról alkotott."

Pillantás a hídról

Ebben a drámában a szenvedély útvesztőjét rajzolja meg. Azt az utat amelyet Eddie Carbone, az egyszerű dokkmunkás végigjár a mostohalánya iránti felismert vonzódástól a lebírhatatlan szenvedélyig, s az árulásig, becstelenségig. A lélektanilag hibátlanul, feszült dialógusokban és szimbolikusan is erőteljes helyzetekből felépült dráma megírása után hét évig hallgatott az író.

A bűnbeesés után - Alku

"A tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, csak a tettek elkövetésekor ezt nem vesszük figyelembe" - írta egy tanulmányában Arthur Miller. A nagy amerikai drámaíró minden darabjában tetteket szembesít azok következményeivel. A felelősséget keresi, azt a pillanatot, amikor egy ember, életének bonyolult vonzásai és választásai közben, megsérti a magában hordozott erkölcsi világrendet, s attól kezdve hazudik önmagának. A bűnbeesés után-t a szerző magánélete, főként Marilyn Monroe-val kötött, szerencsétlen végű házassága ihlette, de a dráma nemcsak emberi leszámolás, hanem - kilencévi hallgatás után - első darabja egy új írói korszaknak, amelyben Miller tulajdonképpen egyetlen témáját: az ember döntéseinek morális felelősségét vizsgálja. Az Alku, a milleri életmű új alkotása, az alapvető emberi kapcsolatok kiindulópontjába: a családba vezet vissza. És a két testvér párharcában szakadatlanul jelen van az írónak az a makacs meggyőződése, hogy az életünk mélyén, múltbeli döntéseink mögött tetteink, érzéseink legalján egy érvényes, eleven, használható igazság rejlik, csak ki kell ásni a hazugság, az öncsalás, az illúziók és a múltunk romjai alól.

A salemi boszorkányok

A történelemhez nyúl tragikus tanulságokért. Hősei egyszerű emberek, nem az igazság megszállottjai, csak megpróbálnak hűek maradni önmagukhoz. Haláluk tragikus halál, mert számukra nincs más kiút, és mert igazi emberi nagyság pusztul el velük, de nem hiába. Haláluk fölemelő példa; a lelkiismereti szabadság, az erkölcsi integritás lehetetlensége bizonyosodik be általa egy elaljasodott világban. Miller tartózkodik attól, hogy aktualitáshoz kötött és ezáltal művészileg korlátozott érvényű politikai vádirat-drámát írjon. Ő az erkölcsi tartalmát vesztett hatalom és a lelkiismeret minden korra érvényes tragédiáját írta meg, amelyben a hatalom, a közvélemény aljas manipulációja s a maga paranoiás öngerjesztése folytán szükségképp jut el odáig, hogy a hamis tanúzást honorálja, a tiszta lelkiismeretet halállal büntesse. A milleri erkölcsi normarendszer szerint az ilyen közösség pusztulásra van ítélve, mert erkölcsi világrendje fölbomlott, s a közösség önmaga húsába mart. A tiszta tragikai építkezés, a tömegpszichózis és manipulációjának hallatlan intenzitású ábrázolása megannyi új szál a milleri életmű szövetében...

Arthur Miller Drámák c. kötetből részlet, 1974